Polgári jog, 1931 (7. évfolyam, 1-10. szám)

1931 / 4. szám - A kártérítési sajtójog a bírói gyakorlatban

Iö7 peres keresetét ezek ellen is irányozza. Különben az ítélet csak a keresettel megtámadott felelős személynek marasztalását mondhatja ki. így a kiadóként felelős természetes személyét akkor, ha a kereset ez ellen irányult és megállapítást nyert, hogy a szerző nem vonható felelősségre. Ugyanígy, ha időszaki lap szerkesztőjét perlik, vagy a kár a nyomda-vagy más többszörösítő vállalat felelős vezetőjét. Egy újabb perben természetesen meg lehet állapíttatni a kiadóvállalat, vagy a nyomda- vagy más többszörösítő vállalat tulajdonosának vagy mindkettőnek szubszidiárius felelősségét arra az esetre, ha a kártérítési összeget nem lehet behajtani az elmarasztalt személytől. A Kúria attól tart, hogy a St. 40. §-ának a Kúriáétól eltérő értelmezése mellett „a kiadó vagy a laptulajdonos ellen előzetes polgári per nélkül is — valamely más sajtójogilag felelős személy ellen hozott polgári ítélet alapján a kártérítés erejéig a végrehajtás közvetlenül is el volna érhető. Ez pedig a polgári peres és végrehajtási eljárás alapelveivel ellenkeznék és azt világosan megengedő kifejezett törvényes rendelkezés hiányában kizártnak mutatkozik." (Kúria 1929. IX. 20. P. VI. 7622'927.) Itt azonban nyitott kaput dönget a Kúria ítélete, mert valóban ki van zárva, hogy végrehajtást lehessen vezetni a más ellen hozott ítélet alapján. A sajtójogi felelősségről szóló rendelkezések anyagi jogszabályok, ezekben nem lehet szó eljárási rendelkezésekről, amikor a sajtótörvény külön fejezete szabályozza a sajtóeljárást. Ami perjogi szabály tehát nincs a sajtótörvény eljárási fejezetében, azt az általános perjogi szabályok közt kell keresni, a büntető perjogiakat a bűnvádi perrendtartásban, a polgári perjogiakat a polgári perrendtartásban. Mái- pedig a végrehajtási törvény 13. §-a világosan kimondja, hogy a végrehajtást rendszerint a végrehajtható okirat szerint kötelezett ellen kell elrendelni. A polgári bíróság ítélete eddig csak azt kötelezheti, aki ellen keresetet indítottak. Ha ez így van, akkor céltalan a St. 40. $-ának büntető ítélet hiányában való alkalmazhatását ezen az alapon kétségbevonni. Viszont, ha világosan szembehelyezkedne a St. 40. §-a a végrehajtási törvénnyel és egyéb jogszabályokkal, ezt a speciális kivételt igenis alkalmazni kellene, bármennyire eltérne is a rendes szabályoktól. Ha a Kúria azt akarja, hogy az „elmarasztalt" személy ellen hozott ítélet ne terjedjen ki a kiadóvállalatra stb. olyankor, amikor nem vett részt a szerző stb. ellen indított perben, segíthet a dolgon azzal, ha olyan gyakorlatot inaugurál, mely megkívánja, hogy a szerzővel vagy más közvetlenül, principiálisan felelős