Polgári jog, 1931 (7. évfolyam, 1-10. szám)

1931 / 4. szám - A kártérítési sajtójog a bírói gyakorlatban

162 nélkül is köteles kártérítésre akkor, ha a szerző^ megszökött, ellenben csak vétkesség esetén kötelezhető kártérítésre olyankor, ha a lapközlemény nem tartalmaz bűncselekményt, csak enyhébb megítélés alá eső tilalomba ütközik. A Kúria indokolása rövid, de éppen^ nem meggyőző. A rövidség nem mindig erény, legalább is olyankor nem, amikor komplex kérdésnek megvilágításáról, még hozzá a legfelső bíróság gyakorlatában első ízben való megvilágításáról van szó. Már pedig ezúttal nagyon is bonyolult a kérdés. Arról van szó, milyen a viszony a sajtótörvény kártérítési szabályai és az altalános magánjog kártérítési szabályai, másfelől a sajtójogi kártérítés és a sajtóbüntetőjogi felelősség rendszere közt. Ennek a viszonynak kifejtését a Kúria ítéletében hiába keressük. A Kúria kizárólag néhány törvényszakasz szövegét hozza kombinációba, de ez a kombináció nem • szerencsés, amellett nem is fejti ki az egyes §-ok teljes értelmét. A Kúria szerint „a sajtótörvénynek a fokozatos felelősséget szabályozó különleges rendelkezései csak a sajtó útján elkövetett bűncselekményekkel kapcsolatosan, vagyis csak akkor nyerhetnek alkalmazást, ha az arra jogosult büntetőbíróság megállapította, hogy a közlemény sajtó útján elkövetett bűntett, vétség vagy kihágás tényálladékát valósítja meg". Ezt a törvény sehol sem mondja. Sőt éppen azt mondja a St. 39. §. ut. bek., hogy nyilván a „sajtóbeli közleménnyel okozott" kártérítési követelés a sértettet akkor is megilleti, ha a sajtóbeli közlemény nem állapít meg bűncselekményt. Ebben az esetben csak az az eltérés, hogy a kártérítést csak polgári úton lehet érvényesíteni. A kártérítési felelősség alanyi körét megszabó 40. §. pedig kifejezetten utal a 39. §-ra, tehát a bűncselekményt nem tartalmazó sajtóközleményre is. Semmi alap sincs tehát a kártérítés szempontjából különbséget tenni a bűncselekményt tartalmazó és egyéb kártokozó sajtóközlemények közt. Nem különböztet a 40. §-szal szoros kapcsolatban levő 18. §. sem, mely a lapbiztosíték hivatásának egyebek közt a kártérítés fedezését is mondja, anélkül, hogy különbőz-" tetne a bűncselekményből vagy csak magánjosrilag tilos cselekményből eredő kártérítés közt. Nem szerencsésen hivatkozik a Kúria a 32. §. 2. bekezdésére sem, mely szerint „sajtó útján elkövetett bűntett, vétség és kihágás esetében az általános büntető törvények rendelkezéseit az alábbi §-okban meghatározott eltérésekkel kell alkalmazni". Ez azt jelentené a Kúria szerint, hogy „a sajtó-