Polgári jog, 1931 (7. évfolyam, 1-10. szám)

1931 / 4. szám

156 A prevenció elvét, mint a magánjogi felelősség vezető, fő rációját, kiegészíti a fent másodsorban említett irányelv: a gazdaságilag méltányos kárelosztás szempontja. Ez utóbbinak követelményeit három pontban lehet összefoglalni, nevezetesen: Első elv: Minden, emberi vállalkozásnak magának kell viselnie megvalósítása költségeit, mely utóbbiak; hoz hozzászámítandók természetesen a vállalattal járó elkerülhetetlen károk is. Az oly vállalat, mely állandóan mások (a károsultak számlájára is dolgoznék, anélkül, hogy kártérítés kötelezettsége terhelné, hamis mérleget adna produktivitásáról és így létjogosultságáról.12 A helyes elosztás tehát megköveteli, hogy ezek a, károk az ő mérlegének passzív oldalára kerüljenek. Ezt az elvet a másik oldalról Merkell13 és Inger" aképpen is fejezték ki, hogy aki a maga érdekéhen valami aktivitást fejt ki, az viselje is az aktivitásokkal járó telmetlen volna. Amit én könyvem illető helyén mondtam, az csak ennyi: a prevenció hátaniögött is, mint minden többi felsorolt felelősségalapító momentum hátamögött, az utilitás végső elve áll. Ez így egészen más, mint ahogy a bíráló mondja. Már most, folytatja a bíráló, az ő nézete szerint .,ezek az alapelvek a kérdés áttekintésénél és logikai rendezésénél semmiféle haszonnal nem járnak", miután e kettő, t. i. a célszerűség és megelőzés „minden jogi norma és szankció alapelve, tehát a szűkebbkörű konkrét kérdésnél, a kártérítésnél, semmi új megkülönböztető rendező elvet nem ad". — Ha ez az állítás igaz, mint szerintem is igaz, az utilitásra nézve (bár már ez a tétel is messze van az általános elismeréstől), semmiesetre sem igaz a prevencióra nézve, hisz nyilvánvaló, hogy a jog olyan helyzeteket is kénytelen rendezni, ahol prevenciónak (még generálisnak sem) helye nyilván nincs. V. ö. pl, az őrültek, gyermekek okozta kár esetét. Viszot azt a körülményt, hogy a prevenció még a vétlen felelősségnek is legfőbb mozgató elve, egyáltalában nem fölösleges hangoztatni, miután e tételt az irodalomban szokás fel nem ismerni (vannak írók, mint pl. M a u c z k a, Rechtsgrund des Schadenersatzes, 1904. 125. 1., akik egyenesen tagadják), aminthogy Javaslatunk Indokolása sem tud róla, sőt maga a bíráló is negligálja idevonatkozó írásaiban. 12 Mataja Das Recht des Schadenersatzes etc 1888. 24. 1. í3 Enzyklop. 692. s köv. 14 Handeln auf eigene Gefahr. 1893. 62. 1.