Polgári jog, 1931 (7. évfolyam, 1-10. szám)

1931 / 4. szám

153 másik arra, hogy ha már bekövetkezett, (ami emberi­leg elkerülhetetlen), akkor észszerűen, a gazdasági el­vek figyelembevételével rendeztessék. A két princípium sorrendje is ugyanez. Első a pre­venció, mely ha. sikerül, nincs szükség a másikra. A súr­lód ások, összeütközések megelőzésére való törekvés az emberi társasélet békés rendjének, sőt egyáltalán lehe­tőségének alapprincipiuma, azért ez az elv parancsoló­lag követel magának első helyet az egész kártérítési jog megszervezésében. Ezt az ('Ivet szolgálta és szolgálja teljességében a vétkes felelősség is. Hisz mire másra, volna jó a vétkes károkozás megterhelése felelősséggel, mint a megelő­zésre? Csak az a. baj, hogy a vétkesség elve ezt a célt hiányosan, tökéletlenül szolgálja. Hiányossága abban áll, hogy oly labilis, a kétségtelen szemlélet előtt elvont, belső, lelki, gondolati ismérvvel, a vétkességgel, operál, melynek jelenlétét vagy hiányát a leggondosabb bírói mérlegelés sem tudja mindig pontosan megállapítani, mert az kívülről fel nem ismerhető lelki mozzanatokon nyugszik. Ebből bizonyosan lazaságra, felületességre, kényelmességre való hajlandóság képződhet ki a cse­lekvőnél, mely hatásában a felelősségnek csökkenésére s a vele járó erőfeszítések, elővigyázati törekvések el­hanyagolására vezet. Ez a jelenség mutatkozhat min­denekelőtt a törvényes, sablonos gondossági mérték el­hanyagolásában abban a feltevésben, hogy sem az ellen­fél, sem a, bíró nem fogja ezt érzékeltetni, még kevésbbé bizonyítani tudni ill. bizonyítottnak elfogadni. A hely­zet ugyanis itt különösen kedvező az alperes szerepét játszó [cárokozóra, mert hisz a károsult felperes a bizo­nyítási szabályok játéka szerint csak akkor tud kere­setével boldogulni, ha bizonyítja nemcsak a kár tényét, de az alperes vétkességét is. Éz utóbbi tekintetben pe­dig az alperes a helyzet minden előnyét élvezi, mert hisz ő saját tényében forog, melynek minden mozzana­tát jól ismeri, így ezt a tényállásismeretét könnyen ki­használhatja, ellenfele rovására, saját magatartásának kedvezőbb színben való feltüntetésére, annál inkább, mert viszont az ellenfél igen gyakran teljesen idegenül, ismeretlenül áll a tényállás részleteivel szemben, s a károkozó egyén magatartását teljességgel képtelen ellen­őrizni annak helyes vagy hibás volta szempontjából. Ez az állapot, melyét a németek találóan Beweisnotstand­nak kereszteltek el. Például10: az automobil által halál­ra gázolt egyén tartásra jogosult hozzátartozójának kel-

Next

/
Thumbnails
Contents