Polgári jog, 1931 (7. évfolyam, 1-10. szám)

1931 / 3. szám - Közszereplés és személyiségi jog

63 kének 3. a) pontja szerint egyebek között ki vannak zárva azoknak a biztosítottaknak a szerződései, akik 1919. június 10-től kezdődőleg saját elhatározásukból is kifejezetten magyar, vagy osztrák koronában fizették a díjakat. A felperes ugyan a per során és felülvizsgálati kérelmében is azt vitatja, hogy a díjat nem magyar koronában és különösen nem kifejezetten ebben a pénznemben fizette és a fentebb idézett jogszabály értelmezése kérdésében utal arra, hogy a felhívott egyezmény 4. cikk 3. a) pontjának értelmét a magyar fordítás helytelenül adta vissza akként, hogy a „de leur propre gré" francia kifejezés alatt „elhatározást" kell érteni. Álláspontja szerint ugyanis az egyezmény vonatkozó részének helyes fordítása és értelmezése mellett a díjaknak magyar koronában való fizetése csak akkor zárja ki a biztosítási szerződésnek a román állományba való átadását, ha a fizetésnek ez a módja a biztosított „saját kívánságára" történt, ami pedig az „elhatározás" fogalmával nem azonos jelentőségű. A felperesnek ezekre alapított az a felülvizsgálati panasza azonban, hogy a fellebbezési bíróság az egyezmény felhívott rendelkezését helytelen értelmezéssel alkalmazta, alaptalan. Igaz ugyan, hogy a kötvény szerint egyszer s mindenkorra fizetendő 531.479 K 38 filér díjból a biztosított csak 353.997 koronát fizetett a Magyar Ált. Takarékpénztárnál levő követelések engedményezése útján 1919. június 10. napja után magyar koronában, míg az ezt meghaladó rész román lebélyegzéssel ellátott koronával nyert kiegyenlítést, azonban minthogy a biztosítási szerződés a maga egészében egységes és nem lehet annak egyes részeit a már többször említett egyezmény alkalmazása szempontjából különböző elbírálás alá vonni, az anyagi jog szerint való következmények alkalmazásánál azt a pénznemet kell irányadónak tekinteni, amelyben a díj kiegyenlítése túlnyomórészben történt. Ez pedig a fellebbezési bíróság idevonatkozó helyes indokai szerint CsonkaMagyarország akkori törvényes pénzneme, tehát kifejezetten magyar korona volt. Ami pedig az egyezmény francia szövegének helyes fordítását és értelmezésének kérdését illeti, a francia szöveg „de leur propre gré" kifejezése azt kívánja jelenteni, hogy a 4. cikk 3 a) pontjában foglalt kivétel akkor forog fenn, ha a díjak fizetése a biztosított akaratának, tetszésének megfelelően történt magyar koronában, ez pedig minden oly esetben fennáll, midőn a fizetés módjának meghatározásánál nem forogtak fenn oly körülmények, melyek miatt a biztosított akarata, vagy tetszése nem érvényesülhetett. A felperes ugyan azt állítja, hogy a díjak kiegyenlítésénél éppen ez az ő akaratának érvényesülését kizáró eset forgott fenn s hogy nyílván helytelen és az iratok tartalmával ellentétes tény-