Polgári jog, 1931 (7. évfolyam, 1-10. szám)

1931 / 1. szám - Reformtörekvések az ingatlanárverési eljárásban

17 lyetessítsük. Ma, a jogászi világnézet átalakulása idején, kevesen vannak, akik még tabuként tisztelik az öröklött jogintézményeket. Az érdekelt köröknek nincsenek is ilyen irányú gátlásaik, mind hívei a változtatásnak és egységesek abban is, hogy tenni kell valamit — a divergencia ott kezdődik, hogy mi legyen ez a tennivaló1? A közvetlen érdekeltek egyrésze — ezek természetesen a legelevenebbek és leghangosabbak — a háborús jog kétes emlékű intézményében, a moratóriumban látják a megváltást. Az árverések korlátozása a legnépszerűbb^ programúi: primitivebb formájában egyszerűen az időbeli elhalasztást, a „klasszikus" moratóriumot követeli, gyakorlatibb fogalmazásban az árverések kvalitatív korlátozását hirdeti egyedüli gyógyszerül. Az utóbbi törekvés már teljes kidolgozottságban jelentkezik. Propagálói reámutatnak azokra a veszedelmekre, amelyeket a hátul álló kis hitelező rapszodikus és indokolatlan árverés kérése a tulajdonosra és a komoly nagyhitelezőkre is hoz. Utalnak arra, hogy a kisebb követeléssel megindított árverési eljárás az összes hitelezőket bizalmatlanná teszi, rengeteg költségbe és bajba sodorja a mezőgazdát. Ha egy faluban több árverés van, az illető ingatlanok árát minimumra szorítja, s a birtokok tekintetében pánikszerű hangulatot teremt. Mindezekért igen komoly helyről indult el az a javaslat, amely az árverések olyan korlátozását kívánja, hogy a bizonyos minimumon (például 500 pengőn alul) lévő, nem pénzintézeti követelés alapján, csak akkor legyen szabad árverést kitűzni, ha az illető hitelező a rangsorban őt megelőző követelések kielégítését biztosítja és ennek a kötelezettségnek fedezetéül a követelést megelőző tételek megfelelő (10) százalékát előzetes letétbe helyezi. Nézetem szerint azonban nem lehet célravezető az nz út, amely az árverés akár időbeli, akár kvalitatív korlátozásában keresi a megoldást. Minden negatívum, korlátokat felállító intézmény, csupán negatívumra vezet, legjobb esetben prolongálja az agóniát, de nem eredményezi azt, hogy a hitel vérkeringése gyorsuljon, hogy az értékpusztulás megszűnjön. Az időbeli moratórium a legérzékenyebb ponton támadja a hitel szervezetét: medicamentum peius morbo. A kvalitatív korlátozás ugyancsak veszedelmes és merőben egyoldalú: beleütközik az áruhitelező és minden kis hitelező érdekébe; létében támadja meg a gazdatársadalmat, amelyen épen segíteni akar, mert a gazda áruhitelét teszi lehetetlenné; visszaható erővel a jogegyenlőség alaptételeit rendíti meg , visszaható erő nélkül, jelentőség nélkül való. Elvi-