Polgári jog, 1931 (7. évfolyam, 1-10. szám)
1931 / 3. szám - A gyermekek, fiatalkorúak és nők védelme a munka jogában
127 térítést, csak akkor, ha a sértett személyi helyzetében, társadalmi értékelésében a csökkenés, akár tényleg beáll, ha a sértés célját elérte, ha közvetve vagyoni kár is fenforog, úgy érthető, hogy egyelőre a feleknek a keresete rendszerint elutasítással végződik. Mivel a nem vagyoni kár megtérítésének jogi szüksége fennáll, hiszs/iik, hogy idővel a felek kiharcolják a bírósági gyakorlat átalakulása útján a nem vagyoni érdekek hatályosabb védelmét. Egyelőre feladatunk az, hogy ennek a fejlődő jogi fogalomnak gyakorlati kialakulását a bírósági döntésekben figyelemmel kísérjük. Az előttem fekvő erkölcsi kártérítés kérdésében hozott három ítélet közül kettő elutasító (Magánjogi csábítási esetekkel külön foglalkozom.) A P. VI. 3779/ 1929. számú 1930. október 17-én hozott kúriai ítéletben felperes igényét egy alperes által felperes főnökéhez intézett rágalmazó levélből származtatja, mely veszélyeztette azt a bizalmat, mellyel főnöke felperes iránt viseltetett és melyet alperes aljas indokból írt. A Kúria döntése elutasító. Az aljas indok, mondja a Kúria, csak mint az eset tényállásához tartozó egyik körülmény jöhet figyelembe, ha egyébként a cselekmény jogsérelmet okozott. A Kúria szerint jelen esetben jogsérelem nincsen, mert felperes főnökének bizalma meg nem rendült és felperest olyan sérelem nem érte, mely társadalmi megbecsülésében csökkenést okozott. Á döntés folytatása az eddigi gyakorlatnak, mellyel szemben már többször hangsúlyoztuk, hogy nem felel meg a személyiségi jogok védelmének, mert a személyiségi jog a sértéssel már meg van támadva és az elszenvedett veszélyeztetéssel és fájdalommal már a nem vagyoni kár is felmerült. Amit a Kúria kíván, az egyúttal közvetett vagyoni kárnak az igazolása is. Bár a Kúria újabban már kimondta, hogy nem vagyoni kártérítés vagyoni kár felmerülte nélkül is követelhető, ez az elvi kijelentés azonban a gyakorlatban tényleg nem érvényesül. A P. VI. 3106/1929. számú'1931. január 23-án kelt kúriai ítélet szintén elutasító lényegileg ugyanazon az alapon. Felperes igénye egy rágalmazó sajtóközlemény által okozott személyiségi jogi sérelmen alapul. A Kúria elutasítja felperest, mert nincsenek méltányossági okok, melyek az erkölcsi kár megítélését indokolják. Felperes a sajtóközlemény ellenére hivatali állásában megmaradt, sőt elő is lépett. Nem igazolta, hogy egyébként a személyéhez fűződő erkölcsi érdekek és értékek vagy közszolgálati hivatásra való alkalmasságának csökkenése folytán sérelmet szenvedett, mely a kártérí-