Polgári jog, 1931 (7. évfolyam, 1-10. szám)
1931 / 3. szám - Észrevételek a kényszerlikvidációs rendelethez
106 cél, hogy post tot discrimina rerum ugyanaz történjék, mint a Kfszr. nélkül. Arra azonban mindenesetre jó a rendelkezés, hogy lm a bíró azt látja, hogy az értékesítés elrendelésekor tévedett, a dolgok nem úgy alakultak, mint ahogyan várni lehetett, a hitelezők számottevő kielégítéshez nem fognak jutni, vessen véget az eljárásnak és bízza az egyességet a maga sorsára. VII. Az egyetlen mélyreható változás, amelyet a Kfszr. a R. konstrukcióján tenni kénytelen volt az, hogy az értékesítési eljárást szervesen bele akarván illeszteni a Ke.-eljárásba, az utóbbinak befejezetté nyilvánítását ki kellett tolnia arra az időre, amikor az értékesítés és felosztás is befejeződött. Ennek folytán nem volt többé fenntartható a R. 84. §-ának az a rendelkezése, hogy az eljárást akkor kell befejezetté nyilvánítani, ha az egyességet jóváhagyó végzés jogerőre emelkedett. Ez a két időpont most a Kfszr. hatályának körében kettéválik: a jóváhagyó végzés jogerőre emelkedése után megkezdődik az értékesítési eljárás s csak ennek lebonyolítása után lehet a Ke. eljárást befejezetté nyilvánítani. A jelen §. azonban ezen a szükségszerű következményen egy jelentős lépéssel túlmegy: a Ke.-el járást akkor sem engedi többé mindjárt a jóváhagyó végzés jogerőre emelkedése után befejezetté nyilvánítani, ha értékesítést nem rendeltek el, hanem az egyesség teljesítését elvileg belevonja a Ke.-eljárás körébe s a befejezetté nyilvánítást az önkéntes teljesítés esetében is kitolja annak megtörténte utánra. Ezzel el van hagyva az az elvi alap, hogy a Ke.eijárás célja kizárólag az egyesség létrehozása s hogy annak teljesítése már kívül esik az eljárás keretén (fent 1.) s lényeges továbbfejlesztése állott be annak az egyetlen kivételnek, amelyet éz elv alól elsőnek a magyar Ke.-rendelet tett meg 1915-ben, hogy t. i. az adós által elismert követelések erejéig az egyesség alapján kielégítési végrehajtásnak van helye (R. 93. §.). Most már tehát a Ke.-eljárás célja az egyesség létesítésén túlmenőleg az egyesség teljesítésének kikényszerítése is, és pedig, ha értékesítés el van rendelve, az ezzel való fenyegetéssel mint szankcióval, ha pedig nincs elrendelve, az adós önkéntes, illetőleg a R. 93. §.-ából folyó végrehajtás szankciója alatt álló teljesítésével, amely azonban mindig átváltozhatik értékesítési eljárássá (Kfszr. 11. §. 1. alább). Az adós joghelyzete között az egyesség jogerős jóváhagyása előtt és után értékesítés hiányában csak az a különbség áll be, hogy 1. az ellenőrző közegek működése megszűnik, hacsak az egyesség másként nem intézkedett (Kfszr. 11. §. ut. bek.) és ? a
