Polgári jog, 1931 (7. évfolyam, 1-10. szám)

1931 / 3. szám - Észrevételek a kényszerlikvidációs rendelethez

103 is hogy a bíró ne zárja el a hitelezőt attól, hogy kifogásolt követelésének fennálltát és összegét az adós eskü alatti vallomásával szemben is valószínűsíthesse, s ennek eredményéhez képest döntse el, vájjon esküre bocsatja-e az adóst. Ebből annak szükségessége is folyik, hogy a bíró esetleg egyes követelések tekintetében megeskesse az adóst, mások tekintetében pedig mellőzze a megesketést. Ha az adós az eskü letételét megtagadja, az eljárást meg kell szüntetni (R. 85. §. 4. p.)« Vájjon ugyanez-e annak is a szankciója, ha az adós megtagadja a vallomástételt vagy az állításait támogató könyvek, levelezés és egyéb feljegyzések felmutatását, vagy ha állításai nyilván valótlanok? E kérdéseket a Kfszr. nyitva hagyja, noha fölösleges bizonyítani, mily nagy a gyakorlati fontosságuk. Fölötte kívánatos lenne, hogy az eljárás megszüntetését ezek a ténykörülmények is maguk után vonják, miért is ajánlanám e rendelkezés ily értelmű extenzív magyarázatát. Enélkül az eskü alatti kihallgatás nemcsak hogy nem szolgálja kellőképp az uj követelések felderítésének célját, hanem könnyű módot ad az adósnak követelések koholására, eltitkolására és egyes hitelezőkkel való összejátszására. V. ö. R. 15., 86. §-okat is. A kérelemhez csatolt jegyzéket — úgy hiszem — helyes lenne a bírónak a megállapított tényállásnak megfelelően bírói tollal (talán vörös tintává) kiigazítani, hogy mintegy az uj hitelezők táblás kimutatása gyanánt szolgáljon. Éz talán a Kfszr. intenciója is, amikor a jelen §'. ut. bek.-ben „az uj hitelezők jegyzékéiről mint valami már meglévő instrumentumról beszél. Az eskü alatti kihallgatás intézményének ide átvitel*1 folytán bizonyos inkongruencia támadt a Ke. eljárás két szaka: az egyesség jóváhagyása előtti és utáni szaka között, mert az adós jóváhagyás előtt esküt tesz (R. 66. §.), jóváhagyás után pedig ugyanazon fajta ténykörülmények felől eskü alatt kihallgatják. Az eltérésnek nincs belső jogosultsága. VI. A Kfszr. 5—9. §-ai szabályozzák nagy vonásokban az értékesítési és felosztási eljárást. Ennek az öt §-nak kell az egész Csődtörvényt pótolni. A szabályozás e vázlatosságának egyik jogpolitikai oka nyilván az. hogy az értékesítő és felosztó szervek lehető kevéssé Ji gyének kötve merev szabályokhoz avégből, hogy módjuk legyen minél szabadobban, kommerciális elvek szerint eljárni és az adott esetben legmegfelelőbbnek látszó értékesítési módot igénybevenni. Ezért a jelen §. 1. bek.