Polgári jog, 1931 (7. évfolyam, 1-10. szám)

1931 / 3. szám - Észrevételek a kényszerlikvidációs rendelethez

98 pitása a csődfelszámoláshoz hasonló eljárás útján történjék, s tehát meghagyja azt az eddig követett nagyvonalúságában, noha ez a pont az eddigi eljárásnak is különös gyengéje volt, kivált az OHE. bekapcsolása óta, amely bírói hatalommal nem rendelkező szerv, nem hatóság (R. 32. §.), s amely előtt lefolyó eljárást a bíró hivatalból csak szük korlátok között bírálhatja felül. A Kfszr. erészbeli rendelkezései csak az ú. n. új követelésekre vonatkoznak (4. §. 3., 4, bek., 6, §. 2. bek.). A köztudatba tehát erősen bele kell vinni azt a megállapítást, hogy a Ke.-tárgyalásról való elmaradásnak súlyos következményei lehetnek abból a szempontból^ is, hogy más hitelező kifogás alá eső követelése kifogásolás nélkül marad vagy hogy az adós, a vagyonfelügyelő vagy egy másik hitelező által támasztott kifogásnak a bíró utóbb helyt ad — amiről legjobb esetben az egyezséget jóváhagyó végzés indokolása tartalmaz valami felvilágosítást — s ezzel a követelés sorsa praktice meg van pecsételve, mert a felosztásnál ez az irányadó lévén, a fennmaradó rendes perút rendszerint írott malaszt. A bíró számára pedig ez a joghelyzet azzal a kötelességgel jár, hogy a jövőben alaposabban foglalkozzék a bejelentett követelések tekintetében tett kifogásokkal, mert azok felől elfoglalt álláspontja^ immár nemcsak a szavazati jog, hanem a felosztásnál a hitelezőre jutandó összeg tekintetében is irányadó. Fokozott jelentőségre emelkednek ennek folytán az egyezség ellen a R. 33. és 34. §-ai értelmében tehető észrevételek is, mert az OHE. a követelés ellen tett kifogást csak regisztrálja, de még a szavazatok összeszámlálásánál sem veszi számba (R. 29. §. 1. bek.), annál kevésbé bocsátkozhatik a kifogásolt követelés fennálltának, összegének, lejárt voltának stb. elbírálásába, a bíró pedig csak az egyesség jóváhagyása kérdésében dönt (R. 35. §., 2180/1927. M. E. sz. rend. 4. §.), ami körül őt csak az érdekli, megvan-e a megkívánt többség, vagyis a követeléseket csak a szavazati jog tekintetében teszi vizsgálata tárgyává. Itt kell tehát változásnak beállania és egyfelől helyt kell adni oly észrevételezésnek is, amely kizárólag vagy egyebek között követelés kifogásolására vagy ily kifogás figyelmen kívül hagyására irányul, másfelől pedig a bírónak ki kell terjeszkednie ily kifogások érdemleges eldöntésére, tekintet nélkül arra, vájjon ez az egyezség jóváhagyása, a jóváhagyás megtagadása vagy az eljárás megszüntetése szempontjaból releváns-e. Ami a megtámadás kérdését illeti: mivel nincs csődönkívüli megtámadási törvényünk, s mivel a Kfszr.