Polgári jog, 1931 (7. évfolyam, 1-10. szám)

1931 / 2. szám - A törvénykezés egyeszerűsítéséről szóló törvény rendelkezéseinekaz eddigi gyakorlatban mutatkozó nehézségei és sérelme

18 volna is: — amire azonban az ingóknak felperes birtokában maradása folytán támpont nincs;— minthogy alperes a szerinte tőle elvont zálog birtokának visszaszerzése iránt per folyamatba nem nem tett és a választott bíróság előtt sem az állítólagos zálogtárgyból való kielégítés iránt indított pert, előnyös kielégítés őt meg nem illeti. Ellenben a választott bíróság ítéletének a követelés valódisága megállapítására a választott bírósági jegyző költségeire és a bélyeg ós illeték viselésére vonatkozó rendelkezéseit a felperes által érvényesített támadási okot nem érinti, amennyiben a valódinak megállapított 2340 pengő követelés tekintetében a csődönkívüli kényszeregyességi eljárásban létrejött és bíróilag jóváhagyott egyesség irányaló, a választott bírósági jegyzői és a bélyeges illetékköltség pedig a követelés valódisága kérdésének eldöntésével kapcsolatos költség. Ezek tekintetében tehát a felperesnek felülvizsgálati kérelmével való elutasítása volt helyén. (1930. szept. 18. — P. IV. 6610/1929.) 29. Pp. 27., 174. §. Illetékesség. Hirdetményi kézbesítés. — I. A Pp. 27. §-ának 2. bekezdésében megjelölt illetékesség igénybevételének csak oly képviselet fennállása lehet az alapja, melyből folyóan a képviselt félre az anyagi jog szabályai szerint jogok és kötelezettségek háramolnak, viszont a képviselet fennállására levelezésben való hivatkozás, anélkül, hogy ennek az anyagi jog szerinti alapja volna, az illetékesség megalapítására nem alkalmas. — II. Ha az alperes telepének helye ismeretes, hirdetményi idézésnek nincs helye pusztán azon az alapon, hogy a felperes által megnevezett képviselője kezéhez a kézbesítést nem lehetett teljesíteni. K. A fellebbezési bíróság ugyan nem állapította meg annak eldöntésére alkalmas tényállását, hogy F- H. az aiperesnek oly képviselője volt-e, kinek kézihez a kereset joghatályosan kézbesíi hete volt, azonban kétségtelen, hogy még akkor is, ha a nevezett az al peresnek ily .képviselője volt, de részére a kézbesítést eszközöl' ; nem lehetett, a perbeidézést hirdetmény kibocsátása és ügygond nevezése utján foganatosítani a fenforgó esetben nem lehetett. A felperes ugyanis az alperest a kereseten st. lousi cégnek jelöli meg, a telep helyének ily megjelölésére való tekintettel, ha a F. H. kezeihez való kézbesítése lehetetlen volt, módjában állott az elsőbíróságnak a kézbesítést a telep helyén foganatosíttatni. Ennek elmulasztása folytán a hirdetményi idézésnek s ügygondnok nevezésének a Pp. 174- §-ában megjelölt előfeltételei hiányzói uak s így az ügygondnok kirendelése hatálytalan lévén, érvénytelen az alperes nevében részéről tett perbeli nyilatkozat is. Az alperes tehát a pergátló kifogás előterjesztésével abból az