Polgári jog, 1931 (7. évfolyam, 1-10. szám)

1931 / 1. szám - A férj holtnak nyilvánítása után tiz hó leteltével született gyermek törvényessége, vagy törvénytelensége 1. [r.]

2 után lépett nálunk előtérbe. A tengeri kereskedelmet folytató és gyarmatpolitikát űző államokban a holtnak nyilvánítások" békeidőben is elég gyakoriak, azonban nyugalmas időkben a társadalom szigorúbb erkölcsi felfogása nagyobb önfegyelemre és erősebb erkölcsi ellenállásra sarkalja az eltűnt férjek visszamaradt feleségét s így az élet kevesebb esetben termeli ki a holtnak nyilvánítás után (tíz hó leteltével) született gyermekek problematikus eseteit, A háború után azonban nemcsak nálunk, hanem külföldön is gyakorivá vált a férj eltűnte után született gyermekek érdekeinek valamely módon való biztosítása. Az utólagos házasságok sok ily esetet oldanak meg. A biztos megélhetés is sok esetet von el a bírói beleszólás alól. Rendszerint a nőt kihasználó férfi fogyatékos jelleme és a- gyermek megélhetésének a bizonytalansága kergetik a feleket a bírósághoz. No, meg a vagyon után vágyó rokonok is gyakran támadják a gyermekek törvényességét az öröklés keretében. A holtnak nyilvánított férj házasságával kapcsolatban kétségtelenül merülnek fel oly esetek, amelyek a szociális nyomor folytán az emberies érzést nagyon irritálják, viszont másfelől' nagy horderejű családjogi vonatkozások követelik a jogrend feltétlen érvényesülését. A kérdés a tartást kereső anya szempontjából nagyon egyszerűnek látszik; de másfelől, a jogi konstrukció szempontjából, sokkal bonyolultabb, semhogy ezt első tekintetre észrevenni lehetne. A dolgozaton keresztülvonuló vörös fonál tehát a holtnak nyilvánított férj gyermekének: tartási igénye. Ez a kérdés nemcsak a magyar bírói gyakorlatban, hanem a német bírói gyakorlatban is ellentétes módon nyert megoldást és a német irodalomban a megoldás mikéntje tekintetében igen érdekes vita fejlődött ki. A magyar jognak a német jog útján történt telítettségéből okszerűen foly, hogy a vitakérdést összehasonlítólag kell boncolgatni, mert a mi nyugateurópai közösségünk folytán a családjogi szempontok is sokban azonosak. Itt oly törvényhozói technikával állunk szemben, amelv a mi kérdésünk formulájára nem fektetett súlyt. Helyesebben: talán nem is volt szükség a most szóban levő kérdés formulába öntésére. A kodifikátorok munkájában jelentkező hiányt azonban — ha erről az adott esetben szó lehetne — a gyakorlatban a jogmagyarázás szabályai alapján ki kell tölteni. Az élet nem tűr, szükség fennforgása esetén, szabályozatlan területet. Én ezúttal nem tudok a kérdéssel oly mélyrehatóan foglalkozni, hogy a teljes anyagot felöleljem és az öszszes „áthidalásokat" megszerkesszem, mert ezek a „jogi