Polgári jog, 1930 (6. évfolyam, 1-10. szám)

1930 / 2-3. szám - Ingatlantulajdonközösség megszüntetése árverés útján

71 teljes negációjával. Figyelembe jön e" kérdésnél az is, hogy nem csupán annak az érdekét kell tekinteni, aki ellen a tulajcionközösség megszüntetését kérik, hanem egyenlő súllyal kell latba vetni annak a gazdasági érdekét is, aki felperesként lép fel. A tulajdonközösség megszüntetése iránti keresetnek oka rendszerint az, hogy a közösség felperesre nézve hátrányos, alperes pedig rendszerint azért védekezik, mert a közösség iolytán ö előnyösebb helyzetbein van tulajdonostársánál. Rendszerint a beatus possidens az alperes, akivel szemben felperes a tulajdonjogban rejlő legfontosabb jogot,, a birtoklás jogát, nem tudja gyakorolni. Tegyük fel, hogy egy egyszobás ház két személy közös tulajdona, akik közül az egyik birtokban van. A másik hányadrészbeni tulajdonjoga alapján csak közös birtokbaadást (actio pro indiviso) kérhet: s Inába, jelentené ki alperes, hogy hajlandó az egyszobás házat közös birtokba adni, alig képzelhető el, hogy rendes ember egyszobás lakáson tudjon mással osztozkodni, már pedig különösen ma, amidőn a szociális problémák annyira előtérben vannak, nem volna helyes, hogy jogszabály kényszeritise az embereket tulajdonközösség esetén tömeglakásra. Ha azonban a közös telken épült lakás több szobából is áll, akkor sem kívánatos a közös lakás, hiszen élénken emlékszünk még rá, hogy a lakásínség idejében a lakáskeresőkre rákényszeritett közös lakások mennyi keserűségnek és bajnak voltak kútforrása!. Ha a tulajdonostárs nem tudott magának a közös vagyonban előnyösebb birtoklási pozíciót kiverekedni, ugy a maga tulajdoni illetőségének értéke egészen prekárius. Általános a panasz, hogy tulajdonközösség esetében a hányadra nem akad vevő, vagy ha akad is, éppen azért, mert a vevő a mai joggyakorlat folytán annyira korlátozva van a közösség megszüntetésére vonatkozó jogában s nem tudja, hogy számithat-e belátható időn belül arra, hogy a közösség béklyóit, lerázhassa s mikor válnak teljessé a közös tulajdonnal vele járó jogok, felét, harmadát, sem kinálja sokszor a hányad valóságos aránylagos értékének. Pedig éppen a mai gazdasági viszonyok folytán a résztulajdonosok is gyakran rá vannak utalva, hogy gazdasági egyensúlyuk fenntartása végett ingatlanhányadukat eladják s ilyenkor a fenti okból a mai gyakorlat folytán, rendszerint mérhetetlen károkat szenvednek. Akárhányszor esik meg, hogy mert a tulajdonostárs olyan vevőt, aki tulajdoni illetőségének értékét megadja, nem talál s tulajdonhányadát elkótyavetyélni nem