Polgári jog, 1930 (6. évfolyam, 1-10. szám)

1930 / 2-3. szám - Bírói szabad mérlegelés és a házasság védelme

67 dék, másfelől az ellenfél bebizonyított vétkessége teljesen kimerítik, a feldultság fogalmát. És hacsak felperes részéről nyilván provokatív, nem annyira viselkedés, mint tudatos szándék nem váltotta, ki az alperes vétkes cselekedetét, amennyiben ez egyszeri, kivételes s egyéb házastársi viselkedésével ellentétben állónak volt tekinthető, — a válást ezen az alapon ki kell mondani, alperes hibájából. A birói szabad mérlegelési jog ilyen (belső, lelki) megszorítása következtében semmi esetre sem szaporodnának el a könnyelmű válások; — különösen, ha a bíróság a jelenleg a felek életviszonyainak és egyéniségének a mérlegelésére vetett gondnál jelentőségteljesebbnek és elsöbbrangunak tartaná a békéltetés aktusát s azt igyekezne inkább kevésbbé formalisztikus jellegűvé átváltoztatni. Ezzel kevesebb igazságtalansággal s nagyobb hatékonysággal védhetné meg a házasságnak, mint intézménynek is, az érdekét. Hogy a házasság védelmének mennyire nem a birói szabad mérlegelésen keresztül lehet jogosan folynia, bizonyítja Grosschmid ezzel ellentétesnek látszó aggodalma is, akinek jogászi érzéke, — ellenezvén épp a házasság védelme érdekében a relatív bontó okok ilyeténkép való meghatározását, (ami már más, — nem igazságszolgáltatási, hanem törvényhozási kérdés,) meri szerinte ezzel ,,megint csak odajutunk, hogy mindenkit elválasztanak". — el tudta képzelni, hogy a fél előadásának a hatása alatt a bíró lelkiismerete a házassági viszony „feldultságát" túlzott érzékenységgel s az egyén személyi érdekeinek túlzott figyelembevételével fogja esetleg megállapítani, — de ennek ellenkezőjét, éppen a bíróság jogérzékének feltételezése folytán, fel sem tudta volna tételezni. Ha a törvény a katolikus egyházi felfogáshoz akart volna közeledni, akkor nyilvánvalóan nem ismert volna el relatív bontóokokat, — ha ellenben teljesen a bíró meggyőződésére akarta volna bízni a válás lehetőségét, akkor megelégedett volna a francia vagy belga „injure grave" fogalmával s nem boesájtkozott volna felsorolásokba;— ha ezekkel összehasonlítjuk, akkor a magyar házassági törvényt csak ugy lehet értelmezni, hogy az a vétkesség megállapítása mellett a válást pártolja, igaz ugyan, hogy csak a. bírói belátás hangtompítóján keresztül, de ettől a birói belátástól viszont egyáltalán nem kívánja, hogy hangtompítóból hangerősítővé váljon, mégpedig bármilyen nemes melódia érdekélven sem: mert hiába nemes a'melódia, ha azt harmónia nem kiséri. 5*