Polgári jog, 1930 (6. évfolyam, 1-10. szám)

1930 / 1. szám - Magyar Magánjog mai érvényében. III. kötet két részben. Kötelmi jog

40 — a törvényhozás könnyen megtalálhatná azt a tükröt, amelyben a kielégítésre váró szükségletek minemüsége és aktualitása objektíve és rendszeres formában kiviláglik. Van egy elevenen lüktető és szinte egységesen kialakult jogászi közvélemény, amely maradék nélkül tükrözi a társadalmi és gazdasági élet folyamatait ós hiányait. Ha nem is becsüljük tul ennek a jogászi közvéleménynek politikai erejét és fájdalommal tudjuk, hogy nincsenek már olyan idők, amikor az eszme, egy gondolat kürtszavára falak omlottak le és várak emelkedtek :— de másfelől a konkrét kérdésekben egységesen kialakult közmeggyözödés, még sem tekinthető oly quantité negligeablenak, amely felett az illetékesek hallgatással elsétálhatnak. Nem vagyunk szerénytelenek, nem is gondolunk arra, hogy a. jogalkotás szakkérdéseit, a hozzáértő jogászi közvélemény irányítókig determinálhassa. De szeretnők látni, hogy a kodifikáció menetét és tempóját, nem csupán tisztelet remélté falusi olvasókörök és lelkes dalárdák de — szerényen és halkan — a magyar jogáisz világ is befolyásolhassa. v. i. Az ország vezetés művészetének csodái ritkán teremnek. Ma is ott áll a római fórumon a művészi relief, amely a jó Trajanus császár életéből két szimbolikus képet mutat: a közterhek könyveinek elégetését és a római nép közötti kenyéroszlást. A francia forradalmi gondolatok győzelme nem diszitené ma a történelem lapjait, ha a nagy Carnot nem teremt, nincsetelenségnek közepette a mezítlábasok hordájából, szervezett, példás hadsereget. És ime: Mussolini, aki a piszok helyére hygienet, az összevisszaság helyére rendet, évezredes terméketlenség helyére kalászokkal terhes rónákat varázsolt. De csodák ritkán terenmek, — az országvezet'« isteni szikráju művészete felette kiváltságos, ritka ajándék. Ezért: csodákat várni — merő oktalanság. Nem leshetünk egy nagy gondolatot, panaceát, mely a leromlás helyén fellendülést teremt. Ezt a csodavárást helyettesítenünk kell azzal, hogy a társadalmi-, gazdasági-, és jogéletnek minden egyes szakaszán megkeressük azt a pontot, amelyen a javítás lehetséges és ezt az így kínálkozó javítást kéresztülvisszük. Az apró tökéletesítések mozaikja végeredményben az összhelyzet gyógyulását jelenti.