Polgári jog, 1930 (6. évfolyam, 1-10. szám)

1930 / 2-3. szám - Biztosítási díj mint dologi teher

18 A 'kényszeregyezségi adós cég tartozásáért egyetemlegesen felelős váltókötelezeit-társak fizetésének tehát nem az a rendeltetése, hogy az adós cég a quotális tartozásából bármit is megtakarítson, hanem, hogy az eredeti tartozásnak a qaota által nem fedezett részét fedezze. Ezért a váltókon szereplő egyéb váltóadósoktól befolyt fizetéseket az alperes mindaddlg nem tartozott a felperes quotális tartozására fordítani, amig az ilykcp befolyt fizetések végösszege a kényszeregyezségi eljárásbein felperesnek elengedett tartozást meg nem haladta. (Kúria P. V. 2123/1929. sz.) A gyakorlatban sokszor felmerülő e vitakérdés egyedül helyes megoldása. A hitelező éppen azért gondoskodott, az ügylet megkötésekor az egyenes adóson felül még kezesről is, mert előbbinek botnitása egymagában elegendő nem volt. Ez a feltevés bebizonyosnlt azzal, hogy adós kényszeregyezséget kötött, — nyilván bekövetkezett tehát az az eset, amikorra a kezesség elvállaltatott. A hitel számára halálos csapás volna oly felfogás, hogy a kényszeregyezség a jótálló tartozását is >a quotára szorítja. Ugyanígy Dr. Sichermann Frigyes: A kényszeregyezség hatása taz egystejmleges kötelmekre, Mag v a r Jogászegyl. Ért. 29. f. XXI k. 107. íüz., Bpest 1929. ós már régebben Dr. Meszlény Artúr: A csődönkivüli kényszeregyezségről, III. kiad. Bpest 1926, 173. 1. Ellesik,, de helytelenül: Dr. Bozóky Géza, Váltójog II. 531—537., Káinoki-Bedő Sándor: A váltójogi egyetemlegességről (1917.) és Pethö Tibor több cikkében. Biztosítás. A keresetben megjelölt és törés, valamint lopás ellen biztosított bérautóban a kár olymódon keletkezett, hogy az autót egy harmadik személy az autó vezetésével megbízott sofför tudta nélkül elvitte s az autó útközben egy gödörbe zuhant. Ebből a tényállásból a felebbezési bíróság helyes okfejtéssel jutott arra a következtetésre, hogy az autó használatáveil furtum usus követtetett el és helyes az az álláspontja is, hogy a biztosítás szempontjából ez a cselekmény a lopással egy jogi megítélés alá esik, mert a felek nek ügyletkötö szándéka is — helyes értelmezés szerint — erre irányult. (Kúria P. VII. 8309/1929. sz.) A döntés a konkrét esetben bizonyára helyes, mert a felek ügyletkötő szándéka alighanem arra irányult, hogy a biztosító az ily eset kockázatát is viselje, azonban az indokolás itt közölt 2. bekezdését aggályosnak tartjuk. A furtum usus nem furtum, mert az egészen más bűncselekmény (v. ö. Btk. 333. §. és Kbtk. 127. §. 1. bek.),