Polgári jog, 1930 (6. évfolyam, 1-10. szám)

1930 / 2-3. szám - Biztosítási díj mint dologi teher

106 anélkül, hogy tudományosain meghatározott alakot öltöt­tek volna; Felbukkamtialk a. jövő hangjaira iinomabb ér­zékkel rezonáló biirák ítéleteiben és kicsillanlak a forgalom érdieke, a, méltányosság, a jóhiszeműség és hasonló tételes törvénybe nem foglalt formuláik leple mögül. Szerzőnk a jogélet e tendenciájának felszínre hozá­sára, a jog, topográfiailag egymástól távoleső vidékein tallózva, külsőleg merőben elütő színezéssel jelentkező 1 ételeket szed össze, kihámozva a méh ükben meghúzódó azonos magot, felfedezi a jelenségek törvényszerű biz­tonsággal ismétlőd*") együtthatóit és uj fogalmi kategó­riáit teremt azzal, hogy tudatossá, tesz a, jogélet [levegőjé­ben ködlö, eddig alig sejtett célszerűségekéit és irányokat. És itt meg kell mondanom, hogy a. könyv egészében, csodálatosan ellentmondó hatást gyakorolt reám. El vol­tam ragadva az eszmék gazdagságától, a stilus virtuozi­tásától, de nem voltam meggyőzve annak a tételnek igaz­ságáról, amit. hirdet. Azt hiszem elsősorban, hogy nem túlzottan célszerű az újonnan felismert jelenségek alap­elemeit rögtön fogalommá sűríteni és ezzel a magán­jogi rendszernek eddig is szövevényes fogalmi Leltárába, egy uj zárt. fogalomkört állítani. A sokat átfogó, centrá­lis fogalmakért nem igen rajonghatunk, különösen, ha ismerjük azt a logikai folyamatot, amely szerint a jog fogalmai keletkeznek. A merőben elméleti szálakból szőtt deduktív kategória gyakorlati értéke kevés; ha meg az életből ellesett elemeket, igyekszünk összehangolni, mentien kitűnik, hogy az uj fogalom csupán annyit ér, mint amennyi egymást; fedő) jelenségbe kapcsolódik; a jelenségek elemei mindig fluktuálnak, a centrális foga­lom tartalma tehát mindig változó és mindig zavaros. Épen ezért könyvünk komoly értékét talán nem is az általa, eredményként rezümált uj fogalom megteremtésé­ben, hanem abban a tanulságban látom, hogy felfedez és íeá mutat a jogéletben sűrűn fel bukkanó olyan ujabb je­lenségekre, amelyek a dogmatika, recipiált fogalomköreibe nem skatulyázhatok és mégis különös figyelmet és igaz­ságos megoldást kívánnak. A felfedezés tudományos értékét és a fogalmelcm­zés elméleti és gyakorlati jelentőségét nem homályosítja, el az a teljesen szubjektív aggályoskodásom sem, hogy bizonyos félt") kétkedéssel fogadom a tudomány minden kísérletét, amely elméleti alapot és elvi erővel ható in­strumentumokat ad annak a jogalkalmazási irányzat­nak, amely a régi jogászi gondolkodással szöges ellentét­ben, a iuis strictum negligálását, a magánjogi autonómia

Next

/
Thumbnails
Contents