Polgári jog, 1929 (5. évfolyam, 1-10. szám)

1929 / 1. szám - A rendelvényes mint váltóbirtokos

28 JOGGYAKORLAT XA rendelvényes, mint váltóbirtokos. A váltóleszámítolással foglalkozó intézetek részéről bizonyos idegenkedés tapasztalható az olyan váltókkal szemben, melyeket a kibocsájtó nyújt be, illetve melyeken a leszámitolónak rendelvényedként kellene jelentkeznie. Ennek az idegenkedésnek oka részben abban keresendő, hogy az escomptáló rendelvényes nem egyszer jutott abba a kellemetlen helyzetbe, hogy a perben nem jóhiszemű harmadik személy gyanánt kezelték, minek folytán a kibocsátóval szemben felhozott kifogásokat tűrnie kellett. Pedig a V. T. a rendelvényesnek is biztosit ja a korlátozott kifogásolási jog kedvezzményét. Mig a V. T. 9. §-ának a kifogások szempontjából a V. T. 92. §-ával azonos értelme a forgatmányosnak nyújtja e kedvezményt; addig a tágabb vonatkozású 92. §. ezt az előnyt a többi váltóbirtokosra, tehát a rendelvényedre is kiterjeszti. A rendelvényes tehát éppen olyan jóhiszemű harmadik személy lehet, mint a forgatmányos. Sematikusan nézve a dolgot, a leszámitoló rendelvényes a kibocsátóval szemben a leszámítolási ügylet formájában létrejött kölcsönszerződés alapján közvetlenül szerződő fél, az elfogadóval szemben pedig jóhiszemű harmadik személy. Azonban ahogyan a V. T. 36. §-a a váltó hátlapján jogosítottaktól a hátiratok összefüggő láncolatán alapuló legitimációt kiván, mely tekintet nélkül a váltóbirtokos jó-, vagy rosszhiszemére a váltóbirtokos birtokosi mivoltát kell hogy igazolja; ugy a gyakorlat a váltó előlapján jogositottaktól is bizonyos fajta, bár forma nélkül való legitimációt követel, mely viszont nem a váltóbirtokos birtokosi mivoltát igazolja, hanem a rendelvényest legitimálja abból a szempont hói, hogy a V. T. 92. §-ának kedvezményét igényelheti-e ? Ez a gyakorlat azon a meggondoláson alapul, hogy minden váltóügylet valamely köztörvényi ügylet sűrített kifejezése, tehát az alapügyletben szemben álló felek részére az ügylet váltói formájában is módot kell nyújtani arra, hogy az alperes az ügylet keletkezése és lebonyolítása körül támadt kifogásait a közvetlen hitelezővel szemben érvényesithesse. Ha tehát az elfogadó és kibocsájtó a hitelezőtől kapott kölcsön biztosítására váltót adnak, ugy a váltó perlése esetén rendelvényes hitelezőjükkel szemben sikeresen védekezhetnek azzal, hogy a kölcsönt pl. megállapodásszerüen visszafizették. A hite-