Polgári jog, 1929 (5. évfolyam, 1-10. szám)

1929 / 6. szám - Dr. Meszlény Artúr: Személyi és családi jog [könyvismertetés]

88 lehetett teljesíteni, mert a kötelesrész természetben csak akkor jár, ha az örökhagyó természetben való kiadását elrendelte, vagy az érdekeltek természetben való kiadásában megegyeztek, jelen esetben pedig ezeknek az eseteknek egyike sem forog fent és azért a felperesek kötelesrészét csakis készpénzben lehetett megítélni. (Kúria P. I. 1430/1927. — 1928. december 5-én.) A 40. Érdemetlenség özvegyi jognál. Az özvegyi jog az özvegység tartama alatt is elenyészhetik, ha a nő olyan magaviseletet tanusit, amely őt az özvegyi jogra érdemetlenné teszi. A meg nem támadott tényállás szerint az alperes Sz. Mihálylyal ágyassági viszonyban él. Az alperesnek ez a magatartása oly durván sérti az elhalt férje emlékét, hogy az megállapítja az ő érdemetlenségét. (Kúria P. I. 1431/1927. — 1928. december 5-én.) A 40. Kielégítés elismerése örökségnél. A kielégítés elismerése magában foglalja a további öröklésről való lemondást, a lemondás pedig az ellenkező kikötése hiányában nemcsak a kielégítéskor megvolt, hanem az ezután szerzett vagyonra is kihat, ennélfogva az örökhagyónak a gyermekeinek kielégítése után szerzett vagyona fölötti rendelkezés általában véve kötelesrész sérelem cimén sem támadható meg. Külön elbírálást igényel azonban az örököstárs kiesésének esete, vagyis az az eset, amikor az örökhagyó után kevesebb örökös marad, mint ahánynak számbavételével a lemondó örökös kielégítése történt, mert a lemondás a később kiesett örököstárs javára számított vagyonra nem vonatkoztatható. (Kúria P. I. 1430/1927. — 1928. december 5-én.) A 40. Ági vagyon természetbeni kiadása. Az ági örökös az ági vagyoni csak abban az esetben nem igényelheti természetben, ha az ági vagyon értékét felülhaladó szerzeményi va,gyonnal vegyült össze. (Kúria P. I. 1988/1927. — 1928. december 4-én.) A 41. Tnrpis causa hagyománynál. Ha való is, hogy V. I. örökhagyó az alperessel ágyassági viszonyt folytatott, ez a körülmény az örökhagyó végrendeletében foglalt azt az intézkedést, amely szerint a végrendeletben emiitett ingatlant az alperesre hagyományozta, a fellebbezési bíróság helyes álláspontja szerint érvénytelenné még nem teszi. Egyébként is a végrendeletből kitűnik, hogy az alperes javára történt végrendelkezés indokául az szolgált, hogy az alperes az örökhagyót betegségében ápolta, gondozta, háztartását vezette s az ingatlan megszerzését munkásságával elősegítette. Arra pedig a perben adat nincs, hogy az örökhagyó a végrendeletet az alperes által gyakorolt lelki kényszer hatása alatt alkotta volna. (Kúria P. I. 7172/1927. — 1929. március 14-én.)