Polgári jog, 1929 (5. évfolyam, 1-10. szám)

1929 / 4. szám - A végrehajtási eljárás és igényper reformjához

176 zést pusztán törvénytechnikai indokokra alapítja (általános és különös rendelkezések egymásra hatása) és így belőle a Kúria hasonló álláspontjára következtetni nem lehet. De ellene szól ennek a törvény, a cikkíró által csak egyik kihatásában megrögzített jogtörténeti pozíciója is. Ez a törvény a valorizációs joggyakorlatot nem akarta megcsonkítani és a jus scriptum formájában eredeti jellegéből kivetkőztetni. Tilalomfát csak a további előrehaladásra, állit fel, de azt amit a bírói gyakorlatból recipiál, azt ugy és olyan liberálisan akarta recipwlni, mint a: a bírói gyakorlatban meg volt. Dr. Blau György egyik legutóbbi cikkében* idézi „a jogfenntartás" equivalenseit az eddigi bírói gyakorlatban. Például a Kúria P. VI. 4016/1927. sz. döntése kimondja, hogy ha a hitelező az előző perben átértékelés iránti követelést támasztott, amellyel elutasittatott, ez a jog-fenntartás megtörténtét magában foglalja. A valorizációs törvény 14. §-ának 3. bekezdése jogfenntartással való elfogadásról szól. Glückstahl értelmezése szerint tehát az előbb idézett precedens most már nem lesz alkalmazható, mert a hitelező expressis verbis jogfenntartással nem élt, Ez nyilván ellentétben állana az eddigi gyakorlat recepciójának elvével. Vagy milyen eredményekhez vezetne a 4. §. 7-ik bekezdésének „állandóan készpénzben készentartás" az 5. §. 2-ik bekezdésében foglalt „dolog" és a 14. §. 4-ik bekezdésében foglalt „tönkrejutás" és „indokolatlan előny" fogalmainak grammatikus alkalmazása, amikor pl. még az is jogos vita tárgyát teheti, hogy a „tönkrejutás" szó mit is jelent!! Almási a valorizációs törvényhez irt kommentárjában a 6. §. 4-ik bekezdésének kapcsán a tulajdonos „birtoklását" az uj magánjogi elméleten alapuló érveléssel, nemcsak a közvetlen,.hanem a földbirtokra utalónak is tartja és még egész sorát a törvényhelyeknek említhetnénk fel, ahol a Glücksthal által követelt törvénymagyarázat súlyos visszásságokat eredményezhetne. Hisszük, hogy a Kúria meg fogja őrizni a törvénybe átmentett valorizációs joggyakorlatát, a maga teljes frisseségében és cáfolatát fogja adni annak, hogy a bírói gyakorlat által kialakított és a törvényben foglalt jogszabály különböző fajsulyuak, hogy más magyarázatot követel ez, mást amaz. „Ahol a törvény megjelenik — ott a jogalkotó bíró elhallgat." Ez igaz. De helyét nem a törvény betűit, szavait halott anyagként tisztelő bírónak, ha nem a jogmegvalósitó bírónak adja át. Dr. Viener Miklós Pál. * Jogtudományi Közlöny 1929. jan. 1-iki szám 4. oldal.