Polgári jog, 1929 (5. évfolyam, 1-10. szám)

1929 / 1. szám - A valorizációs törvény egyes rendelkezéseinek alkalmazása a gyakorlatban

8 A. valorizációs törvény egyes rendelkezéscinek alkalmazása a gyakorlatban. I. Minden uj törvénynél felette tanulságos tapasztalatok szerezhetők, hogy ha vizsgálat tárgyává tesszük annak életbelépése után azt, hogy a felmerülő gyakorlati jogesetek produkálta tényállásokra a törvényben lefektetett szabályok alkalmazása jár-e nagyobb nehézségekkel. Hosszan vajúdó átértékelési (örvényünknél tudvalevőleg megütköztek a legváltozatosabb elvi ellentétek, fakadván azok jogi, ethikai, sociális, magán- és állam gazdasági forrásokból. Vitatható, hogy elméletileg az e a helyesebb, ha egy törvény csakis kizárólag egyéni felfogást és elgondolást reprezentál, avagy az ellentétes álláspontok lehető összegeztetése mellett oldja meg az egyes kérdéseket, hellyelközzel az elvi alap feláldozása mellett. Természetes, hogy mivel törvényes jogszabályok alkotása, számos tagból álló törvényhozói közületek feladata lévén, a legtöbb törvénynél, melyek ellentétes érdekeket kivárnia ti közös mezőre hozni, a gyakorlati élet tapasztalatai szerint kompromisszimus megoldásokkal fogunk találkozni. Ha visszatekintünk az 1928. évi XII. t.-c. előmunkálataira, azt látjuk, hogy nagy elvi viták voltak akörül, hogy ha a hitelező) jogfenntartás 'nélkül fogadta el annak idején a pénztartozást, ez a körülmény kizárja-e és menynyiben az átértékelést. Végeredménykép a törvénynek e tekintetben elfogadott állásporitját a most már alaposan megvitatott és különféle kommentárokban megbeszélt, 14. §-ánaik negyedik bekezdése foglal ja ínagába,n\és amely rendelkezés értelmében az ilyen jellegű követelések átértékelésének három feltétele van és pedig: 1. hogy a jogfenntartás nélküli teljesítés elfogadása 1919. évi január 1-je után, de 1923. évi július 1. napja előtt történt légyen, 2. hogy az átértékelés elmaradása a hitelező tönkrejutását okozta légyen, 3. hogy az az adósra indokolatlan előnnyel járt légyen. Nem térek ki ezúttal a rendekezések kritikai boncolgatására, e tekintetben utalok egyik könyvemben1 kifejtettekre. Ezúttal inkább arra törekszem, hogy rámutassak az egyes gyakorlati esetek kapcsán, a törvényes ren-