Polgári jog, 1929 (5. évfolyam, 1-10. szám)

1929 / 4. szám - Hitelügyletek és a büntetőjog

146 szejátszás, sem színleges mellőzés cimén. Már pedig, ha a magánjog megtagadja a jogsegélyt, nem nyújthatja azt a büntetőjog sem. Csak helyeselhető gyakorlati érzék mutatkozik viszont a joggyakorlat azon irányában, hogy a vagyon elrejtése stb. dacára sem állapítja meg e bűncselekményt, ha az elrejtett vagyon kellő fedezetet ugy sem nyújtott volna. így felmentő Ítéletet hoztak, midőn az elidegenített ingatlan annyira túl vol terhelve, hogy a sértett hitelező követelésének kielégítésére még részben sem szolgált volna alapul, (Kúria 1914. márc. 3. 1502. Bj. dt. VIII. 122.) vagy amidőn az elidegenített ingók csekély kivétellel mentesek voltak a végrehajtás alól (Kúria 1911. márc. 21. B. III. 2111/1911. Bp. dt. V. 79.). A követelés behajtását leghatékonyabban a Btk. 359. és 360. §§-ai védik. Az irányzat elég szigorú. Eliclegeneitésnek veszik a lefoglalt ingó bérbeadását. (8489/1912. Bj. dt. VII. 27.) a birói zár alá vett tégláknak a saját házba való beépítését. (Kúria 1928. május 2. B. III. 1926— 1928. Bj. dt. XXI. 61.) sőt e I. alapján büntették azt a végrehajtást szenvedőt is, akinek ingatlanára a végrehajtási zálogjog be volt kebelezve és az ingatlan tartozékát az ingatlantól elválasztva, mint ingókat idegenítette el. (Kúria 1911. nov. 9. B. 7305. B. dt. X. 211.) mert Nagyon helyesen nem tekinti mentesítő körülménynek azt sem, ha a vádlott a lefoglalt ingókat tartozásainak törlesztése fejében valamelyik hitelezőjének adja át, (Curia 1916. szept. 28. B. IV. 4152. Bj. dt. X. 211.) mert e §. elsősorban a hatósági intézkedés sérthetlenségét védi. Vitás kérdés e bűncselekmény körében: vájjon a követelésnek a letiltds után a végrehajtást szenvedő részéiül történt jogtalan fejvétele minek minősítendő? Sikkasztásnak, jogtalan elsajátításnak, vagy fedezeti alap elvonásának-e! A sikkasztási minősítést elejtették, mert a. saját követelés idegen dolognak a letiltás után sem tekinthető; a Kúria egy izben jogtalan elsajátítást állapított meg, (1927. már. 28. B. III. 7271/1916.) ujabban azonban, midőn a végrehajtást szenvedő előbb vette fel az adósától járó összeget, mintsem a letiltási rendelvény az utóbbihoz érkezett, a 386. §. (fedezeti alap elvonása) alapján büntetett, (Kúria,1926. ápr. 15. B. III. 6250— 1925.) mert ezt a cselekményt olybá vette, hogy adós a bekövetkezendő végrehajtás előtt vagyonához tartozó értéktárgyat idegeníteti el. E §. körüli ingadozások igazolják ama megállapításunk helyességét, hogy a hitel védelme nincs büntetőjogilag mindig kellően megalapozva. Sajnálattal nélkü-