Polgári jog, 1929 (5. évfolyam, 1-10. szám)

1929 / 4. szám - Hitelügyletek és a büntetőjog

144 előtt és szem elöl tévesztve a rendeltetéses javak (dr. Beck Soma: Rendeltetéss javak. Jogászegylet] értek.) elismerésére irányuló ujabb tendenciáját, szűkkeblűén megtagadta e flagrans jogsértés esetén a büntetőjogi segélyt. Rendkívül fontos és nagyjelentőségű eszköze a hitel védelmének a bizomány jogintézménye. E téren meglehetős homály uralkodik. Még Angyal Pál is tévesen ta nitja, hogy sem a dolog, sem a vételár, melyet a bizományos saját nevében vesz át, sikkasztásnak tárgya nem lehet. (Tankönyv 562.) Az ujabb bírói gyakorlat egészen ellentétes irányt vett: a bizományi ingók és vételáruknak saját célra való jogtalan felhasználása sikkasztás, mert a legfelsőbb bíróság elvi kijelentése szerint az, hogy az eladási bizománynál a bizományos az árut a saját nevében adja el és a vételárat a saját nevében veszi át, nem jelenti azt, hogy a bizományos az eladott áru vételárával, mint sajátjával szabadon rendelkezhetnék. (Kúria 1927. nov. 2. B'. II. 5599/1926.) Megfelel ezen álláspont azon elvnek, hogy a bizományba vett dolog a bizományosra nézve idegen ingó dolog, ép azért hűtlen kezelés miatt büntetik azt, aki a megbízót a bizományba adott ingóságok végrehajtási lefoglalásáról nem értesiti, s emiatt azok elárvereztettek. (Kúria 1922. ápr. 18. B. III. 957/1923. Bj. XYI. 76.) Még mindig zavart okoz az a magánjogi szabály is, mely szerint a bizományi áruért befolyó készpénzvételár — helyettesíthető ingó dolog lévén — a bizományos vagyonával összevegyül és felette a bizományos tulajdonjogot szerez. Kérdés: jogosult-e a bizományos ily összeg fölött ideiglenesen rendelkezni! A büntetőinrói gyakorlat a Csemegi ajánlotta formulával igyekszik e nehéz kérdést megoldani. Három körülményt tesz vizsgálat tárgyává: 1. megvolt-e a bizományosban a kiadási készség, 2. megvolt-e erre a képessége is, 3. végül, hogy kiadási kötelezettségének felhívásra nyomban eleget tett-e! E három feltétel együttes fennforgása esetén nem követett el sikkasztást, ha a befolyó vételárat ideiglenesen saját céljaira használja is fel. Erős ingadozás mutatkozik abban a kérdésben is: vájjon szabadul-e e bizományos büntetőjogi felelőssége alól, ha a bizományi árut beigazoltan hitelbe adta el, s követélését, a vételárat maga sem tudta adósán behajtani! Egyik-másik bíróság elfogadja ezt a védekezést és felmentő ítéletet hoz. Síerintünk a megoldás azon fordul meg: jogosult volt-e a bizományos hitelbe eladni. Ha nem volt jogosítva és a vételárat nyomban pótolni nem tudja, akkor sikkasztást követett el, mert a Kt. 375. §-a szerint szabály, hogy az a bizományos, aki jogosulatlanul hi-