Polgári jog, 1929 (5. évfolyam, 1-10. szám)

1929 / 4. szám - Hitelügyletek és a büntetőjog

138 kimerítő, mert hiszen vannak olyan hitelügyletek, amelyeknél a hitelező mit sem ád a saját vagyonából. Gondoljunk azokra az esetekre, amikor a hitelező a törvényből eredő kötelmeknél ad halasztást a teljesítésre. Ilyenkor ugyancsak hitelezés történt. Szerintünk a hitelezés lényege abban áll, hogy a hitelező a néki járó teljesítésre önszántából halasztást ad. A jogásznak ez elegendő ahoz, hogy a hitelezés tényállását felismerje. A legtöbb vita s probléma azonban ép abból a különös, kétlaki szerepből ered, amelyet a hitelezett tőke az adós vagyonában játszik. Nézzük a leggyakoribb és legfontosabb hiteltőkék az u. n. kölcsöntőkék jogi helyzetét. Kétségtelen, hogy a magánjog szerint az adós a kölcsönadott tőke felett tulajdont szerez. Ez igy tudja a hitelező és az adós is. De az adós érzi, hogy ö mégsem teljes jogú tulajdonosa a hitelezett tőkéknek, mert pl. ezek az ő vagyonmérlegében az „idegen" tőkék, „passivák" között szerepelnek és a helyes könyvvitel elvei szerint kell is. hogy ott szerepeljenek. Az adósnak ez a mérlegbeli értékelése és minősítése tükrözi vissza azt a jogi közmeggyőződést, hogy bár a hiteltőke a tételes magánjog szerint az adós tulajdona lesz, de nem teljes jogú tulajdona és pedig azért nem, mert az ilyen tőke sorsához egy harmadik személynek, a hitelezőnek is jogi érdeke fűződik. Azt mondhatjuk tehát, hogy az adós nem szerez a hiteltőke felett u. n. absolut tulajdont, mert afölött a hitelezőnek még virtuális joga van. Absoluí tulajdonával u. i. az a tulajdonos azt teszi, amit akar, az eladósodott tulajdonos azonban sáfárkodásáról számot adni tartozik. Ez a közfelfogás azután egyszerre megvilágítja és érthetővé teszi a büntetőjognak a hitelvédelem kérdésében elfoglalt és néha a tételes magánjogi szabályokkal pontosan össze nem egyeztethető álláspontját. A büntetőtörvénykönyvet az elmúlt évek folyamán az a sajátságos vád érte, hogy merkantil érdekeknek kedvez, különösen, hoa;y a hitelező positioját erősebben védi, mint az adósét. Vizsgálódásaink során ezt nem igen tapasztaltuk, sőt azt észleltük, hogy a követelések büntetőjogi védelme nincs a törvénykönyvben következetesen keresztülvive. Nem találunk benne egységes gondolatból kiinduló és átfogó rendszert: különféle cimekbe illesztett, elszórt szakaszok poenalisálják a hitel körüli bűnöket. Az alábbiakban vizsgálni fogjuk: mikép üldözi a büntetőjo£', különösen annak ujabb gyakorlata a hitel kieszközlésekor, továbbá annak fennállása alatt, végül a hitel liquidálása alkalmával elkövetett visszaéléseket és pedig ügy az adós, mint a hitelező részéről.