Polgári jog, 1929 (5. évfolyam, 1-10. szám)
1929 / 3. szám - Markovits Rodion: Szibériai garnizon
36 A 354. Haszonbérlet és gazdasági albizottság jóváhagyása. Annak az irányadó ténynek a következtében, hogy e haszonbéri szerződést a felek a gazdasági albizottsághoz be nem mutatták s arra való tekintettel, hogy a kir. Kúria állandó gyakorlata értelmében nem érvényes a mezőgazdasági ingatlanra vonatkozó az a haszonbérleti szerződós, amelyet a szerződő felek az illetékes közigazgatási bizottság gazdasági albizottságának tudomásulvétel végett az 1920. évi XXXVI. t.-c. 49. §-ában és a 60.000/1921. F. M. száma rendelet 113. §-ában foglalt rendelkezések ellenére be nem jelentettek, nem sért jogszabályt a fellebbezési bíróságnak az az ítéleti döntése sem, amellyel a jelzett szerződést az alperesek viszonkeresete alapján érvénytelennek mondotta ki. A szerződés megállapított érvénytelenségének szükségszerű jogi következménye az, hogy a felperesek az érvénytelen szerződés szerint alpereseket terhelő kötelezettségek be nem tartására alapítottan a szerződós azonnali hatályú megszüntetését nem igényelhetik s a szerződés ily módon történő megszüntetéséből kártérítés iránti igényt nem érvényesíthetnek. (Kúria P. VI. 6678/1928. — 1928. december hó 14-én.) A 355. Iskolai képzettség — és nyugdíj. Ennek az összegnek megállapításánál, a felperes iskolai képzettsége külön figyelembe vételének mellőzésével a fellebbezési bíróság anyagi jogszabályt nem sértett; mert az 1926:XVI. t.-c. 4. §. 2-ik bekezdése értelmében, a nyugdíjba beszámítható illetmény összegének megállapításánál nem a képzettség, hanem a felperes utoljára betöltött állásához és munkaköréhez hasonló állásban és munkakörben az alperesnél alkalmazottnak, hasonló szolgálati idő után az 1914. évben élvezett nyugdíjba beszámítható járandóság összege egyedül az irányadó. (Kúria P. II. 896/1928. — 1929. január hó 8-án.) A 355. Azonnali hatálya elbocsájtás. Az iratok tartalmából nyilvánvaló az a tényállás, hogy felperes és II. r. alperes között a kimérendő konvenciós föld mennyisége körül vita támadt, az ebből eredt összeszólalkozás folytán II. r. alperes a felperest előbb arcul ütötte, utóbb bottal többször megütötte, felperes pedig erre a II. r. alperes kabátját mellén megragadta. Ebből a tényállásból kétségtelen, hogy II. r. alperes tért el a jogosság teréről, amidőn felperest tettleg és többszörösen bántalmazta. Felperesnek az a. ténye tehát, hogy többszörös tettleges bántalmazása után II. r. alperes kabátját annak mellén megragadta, nem lépte tul a jogos védelem határait, mert ennek az volt a célja, hogy II. r. alperest a további bántalmazástól visszatartsa. Ily körülmények között alpereseknek az 1900:XXIX. t.-c. 25. §-ában felsorolt okok hiányában nem volt joguk a dohánykertészi szerződést azonnali hatállyal felbontani, hanem erre az id. t.-c. 25. a) pontja alapján felperesnek lett volna joga, amit ő azonban nem tett meg.