Polgári jog, 1929 (5. évfolyam, 1-10. szám)

1929 / 3. szám - A végrehajtási eljárás s az igényper reformjához

117 az feltétlenül foglalás alatt marad, okvetlenül csökkenni fog a ma nagyon is könnyű sikerű igényperek nagy száma, s a végrehajtási eljárás esélyei minden esetben ja vulnak. A bizonyos időre szóló használati jog értékének megállapítása mindenesetre nehéz probléma, mert az időtartam többnyire vitás s az igénylőnek s végrehajtást szenvedőnek egyaránt érdeke azt'minél rövidebbnek feltüntetni. A végrehajtás hatékonyságának érdekében célszerű volna a foglalás tárgyának minősége s a használat alapjául szolgáló jogi tények vagy jogviszony természete szerint, bizonyos határozott kategóriákat felállítani, melyekre nézve ;i használat időtartama tekintetében minden * -étben különböző törvényes vélelem volna irányadó. E vélelemmel szemben azután csak szigorú okirati bizonyítás lenne megengedhető, hogy a használati érték megállapítása ne függjön megbízhatatlan s ingadozó tanúvallomások tartalmától. Ugyancsak szigorú okirati bizonyítást kell követelni annak igazolására, hogy a végrehajtást szenvedőt illető használati vagy más analóg természetű jog esetleg precaí'ium jelleggel, bármikor visszavonható módon adatott meg, mert ezt bizonyára minden igénylő és végrehajtást szenvedő állítani fogja. Ami azután az ily módon foglalás alatt maradó fedezetből leendő kielégítést illeti, az eset körülményei szerint többféle megoldás képzelhető el. Ha a lefoglalt dolog oly mennyiségű részének, mely a megállapított használati összeggel egyenlő értékű, lehetséges a különválasztása s külön értékesítése, ugy a bíróság e külön értékesítést rendelné el, — akár pl. a lefoglalt lakás valamely részének kényszerű albérletbe adása, akár az elosztható ingóösszesség, (bútor vagy egyéb felszerelés, bizományi áruraktár stb.) megfelelő részének külön elárverezése utján; ha pedig ily megosztás nem Lehetséges, ugy az igénylő legyen köteles a zárnak feloldása ellenében a megállapított használati értékei a végrehajtató kezéhez megfizetni, vagy pedig tűrni a lefoglalt dolog elárverezését, s megelégedni az árverési vételárból a használati értékösszeg levonása után fennmaradó maradvánnyal, mely a használati értéktől felosztott tulajdoni értéket reprezentálja. Mindenesetre kényszeríteni kell valamely megoldás utján az igénylőt, hogy a szóbanleyo dolog értékének ama részét, melyet ö a végrehajtást szenvedőnek rendelkezésére való bocsátás által amúgy is nélkülözött, most már a végrehajtatóra ruházza. Természetesen különbséget kell tenni e tekintetben is arra nézve, hogy mily módon jutott él az illeti") tárgy a végrehajtást szenvedő birlalatába,