Polgári jog, 1929 (5. évfolyam, 1-10. szám)

1929 / 3. szám - Az érdemetlenség kifogása a köteléki perek keretében az ideiglenes nőtartással szemben

103 azokon tul is jelentkezhetnék az érdemetlenségi tények (a Jiő a kéjelgést keresetszeriileg üzi).* Én azt hiszem, hogy a biró társadalom-erkölcsi érzése itt tiltakozik, hogy az ily nő a férjtől tartást kaphasson. A társadalom moralitása minden törvénynek az igazi tartalma. Ma pedig a fentebb jelzett tényeket a társadalom a maga egészéhen oly erkölcstelen magatartásnak minősiti, hogy a. legmélyebben megbotránkozik azon, ha az ily életmódot folytató nők bírói utón ideiglenes tartáshoz jutnak. Ez az erős társadalmi felfogás: az élet. Az élet ereje pedig a. dogmákat megdönti. Csak arra kívánok még rámutatni, hogy a magyar jogászi közvélemény -— morális érzésének kifejezésre juttatásaként — a legnagyobb megértéssel fogadta, amidőn az „érdemetlen nőtől" a névviselési jogosultságot a Kúria, megvonta. De a nagyközönség is a legigazságosabb Ítéletként emlegette ezt a döntést. Ismerem az elhangzott ellenérveket is, de az nem fektet súlyt a családerkölcsi szempontokra. * Családerkölcsi szigorú felfogás nélkül pedig nincs becsületes társadalom. 2* Én az erkölcsi álláspont érvényesülésének fokozatos erősbödését látom abban, hogy a Polg. Törvénykönyv tervezete kijelenti: „Nem követelhet házon kiviili eltartást az a Az egyes kérdések szakirodalmi megbeszélését azok nagy társadalmi jelentősege okából tartom szükségesnek, anélkül, hogy •A/, elintézés alá kerülő ügyekben az állandó birói gyakorlatot érim teni akarnám. A jogászi közvélemény és a törvényhozás amúgy is értékesitik azt, ami az ily megbeszélésekben értékesnek mutatkozik. * A „Polgári Jog" 1926. évi 7—8. számában foglalt cl (232. 1.) a döntéssel ellentétes álláspontot nem épen szerenesés okfejtéssel. A névviselés pókszálszerüleg mégis csak jogviszonyban tartja a volt házasfeleket. 2* Dr. Menvhárth C iáspár is kitér erre a kérdésre a M. J. Szemle 1927. évi 216. lapján megjelent eikkében („Észrevételek az özvegyi jog korüli ujabb gyakorlatunkra"). A név megtarthatásának alapja: Í\ tisztesség, a női tisztesség volt — azzal az erkölcsi, benne rejlő feltételezéssel, hogy a tisztességes nő: tisztességes marad.