Polgári jog, 1929 (5. évfolyam, 1-10. szám)

1929 / 2. szám - Dr. Elemér Balogh: Zur Frage der Verzugszinsen [könyvismertetés]

23 viszonyokban beállott változás következtében a szolgáltatásnak és ellenszolgáltatásnak a jogügylet megkötésekor szem előtt tartott arányában keletkezett változás megfelelően kiegyenlittessók. (Curia P. III. 3544/1927, 1928. április 23-án.) A 311. Joglemondás és valorizáció. A m. kir. Kúria felperesi nyilatkozatot akként értelmezte, hogy felperes az 50.000 koronát meghaladó kárigényétől az 1921. évi július hó 12. napján tartott tárgyaláson elállott; s annak a körülménynek, hogy az alperes a kártérítési felelősséget akkor még el nem ismerte, s fizetést nem teljesített, — a fellebbezési bíróság által megállapított joglemondás tényével szemben, — a m. kir. Curia osak azt a hatályt tulajdonította, hogy a pénznek időközben beállott nagymérvű romlásából a felperesre háramlóit kárért a vétkesen késedelmes alperes felelős, mert a két évvel előbb tett joglemondó nyilatkozatnak nem tulaj donitható oly értelem, hogy azzal a felperes a késedelmes adós által ebben az értelemben okozott káráról is lemondott volna. (Curia P. VI. 387/1927. — november hó 8.) A 352. Durva hátátlanság ajándékozásnál és büntetőjogi beszámítás. A büntető bíróság az elsőrendű alperest jogos önvédelem alapján a vád alól felmentette ugyan, ez a körülmény azonban a polgári bíróságot nem zárja el attól, hogy megbírálja azt a kérdést, hogy az elsőrendű alperesnek az ajándékozóval szemben elkövetett cselekménye durva hálátlanságot foglal-e magában. A büntető bíróság ugyanis csupán a büntetőjogi beszámítás kérdését döntötte el, annak az eldöntése ellenben, hogy az elsőrendű alperesnek az ajándékozóval szemben elkövetett cselekménye minő magánjogi következményekkel jár, a polgári bíróság hatáskörébe tartozik. (Curia P. I. 2440/1923, 1928. november 15-én.) A 353. Ellátás természetbeni szolgáltatása. Az anyagi jog szerint az eltartásnak természetben való kiszolgáltatására vállalt ezzel a szerződési kötelezettséggel szemben az eltartásra kötelezett az eltartásra jogosított fél kívánságára is csak akkor köteles a természetben nyújtandó tartás helyett annak készpénzbeli egyenértékét megfizetni, ha az eltartásra jogosított olyan körülményeket bizonyít, amelyek a tartásnak természetben való elfogadását lehetetlenné teszik. A terményekben még mindig tapasztalható nagy árhullámzások és a naturáliák kis olgáitatásánál netán felmerülhető mennyiségi ós minőségi kifogások azonban a természetben kötelezett szolgáltatások készpénzzé való átváltoztatásának indokául nem szolgálhatnak, — a felperesek tehát a készpénzben teljesítendő eltartást a fentebb kiemelt anyagi jogszabály értelmében ez idő szerint az alperessel szemben sikerrel nem érvényesíthetik. (Curia P. III. 7998— 1927. — 1928. október hó 31.))