Polgári jog, 1929 (5. évfolyam, 1-10. szám)

1929 / 2. szám - Tárgyi felelősség, vagy kötelező autóbiztositás

83 JOGÉLET, A Polgári Jog ötödik évfolyamába lépett. Az uj lusztrum külső kifejezése a Lap tartalmi bővülése mellett jogéletünk ama kiválóságainak névsora, amely ezúttal először disziti lapunkat. Négy év előtt alapította a Polgári Jogot Dr. Meszlény Artúr és Dr. Beck Salamon vezetése alatt a Civiljogászok Vitatársaságába tömörült fiatal jogásznemzedék. A háború és a forradalmak pusztításai, a gyászos, igazságtalan trianoni béke után, mikor sokakban megingott a hit a jogban és igazságban, egymásra talált ez a kis társaság a jogtudomány és igazság művészetének önzetlen szeretetében. A merész kezdés, amelyet csak a fiatalság optimizmusa és a jogeszme iránti törhetetlen hűség éltetett, sikerrel járt és a lap meglepő gyorsan szerzett népszerűséget és megbecsült helyet a hazai jogi irodalomban. Hitünknek és bizalmunknak uj erősitése, hogy a kiváló személyiségek, akik e fiatalságnak mintaképei jogi képzettségben, az igazság művészi és emberi szolgálatában egyaránt, most mint szerkesztőbizottság aktív részt vesznek a lap szellemi irányításában. Ékes bizonysága ez annak a meleg megértésnek, amely a szerkesztőinzotság illusztris tagjaiban a fiatalabb jogásznemzedékkel szemben él, és mutatja egyben a magyar jogi kultúra, folytonosságát, amely az utolsó évek gyászos eseményei, viharai és a nemzetünket ért igazságtalanság ellenéi-e sem pusztulhat el soha, s amelynek egykor — post tot diserimina rerum — a feltámadást is köszönni fogjuk. Sz—i. Kamarai választások.1 Három évenkint megelevenedik az ügyvédi közéletnek más ideiben nagyon is csendes és színtelen porondja. Előkerülnek a fegyvertárból a. jól elraktározott vértek és alabárdok meg a szúróeszközók: itt a gibellinek, ott a welfek — huj, huj, hajrá: folyik a harc, dübörögnek az ágyuk, pukkannak a puskák. A két szembenálló harci front közül a támadónak, az ellenzékinek élesebb a hangja, súlyosabb a dübörgése, keményebb a harci készsége; mig a kormányzópárt — a hatalom birtokában és védelmében — inkább az elsáncoltság jól bevált taktikájához folyamodik: a kifárasztásban, a hiábavaló támadások önmagától való ellanyhulásában bizakodva. A régi kamarai régimet támadó ellenzék tulajdonkép és lényegében nem is magát a vezetőséget fámadja 1 Lapunk megjelenésekor a kamarai választások már befeje* zést nyertek. Ez a tény azonban nem von le semmit a fenti cikk* nek a napi aktualitáson túlmenő objektív megállapításaiból. (Szerk.)