Polgári jog, 1929 (5. évfolyam, 1-10. szám)

1929 / 2. szám - Tárgyi felelősség, vagy kötelező autóbiztositás

83 A magyar jogalkotás köztudomásúlag- az autót kevéssel gyakorlati alkalmazása, után veszélyes üzemnek deklarálta és tulajdonosának felelősségét a 84. sz. T. Ü. H.-ban, valamint az 549., 550. és 551. sz. elvi határozatokban szögezte le. Ez magában véve teljesen helyes elv, kérdés azonban, hogy ennek a tárgyi felelősségnek hol szabjunk határt ? Ugyanis azzal, hogy a táangyi felelősséget a joggyakorlat kiterjeszti, ismét csak a vagyonos és fizetőképes autótulajdonosok felelősségét fokozza, akik, ha egy balesetért felelősségüket a bíróság megál lapította, amúgy is teljesitettek, ezzel szemben az automobilos ,sansculotte''-oknak a felelősségén a tárgyi felelősséget kiterjesztő gyakorlat mit sem változtatott. Az én nézetem szerint az autókárok helyreállitásának sarkpontja nem a tárgyi felelősség szigorításán, hanem a károk ügyében hozott Ítéletek vé gr eh aj th a tó s ágán ny u g szik. Ennek a kérdésnek különös aktualitást adott a Kúria elmúlt évi gyakorlata, amely világosan a tárgyi felelősség további kiterjesztésére* tendál, mert pl. a C. VI. 7732/1927. sz. Ítélete akkor is megállapította az autó tulajdonosának felelősségét, amikor; az gépkocsiját javításba adta ós a javítóműhely tulajdonosa a kocsit kijavítás után a tulajdonos engedélye nélkül — tehát jogellenesen — használva, balesetet okozott. Ettől az ítélettől pedig már csak egy lépés választja el azt a felfogást, amely szerint az autótulajdonos akkor is felelős, ha a gépkocsi akarata ellenére, esetleg büntetendő cselekmény utján, került a balesetet okozó birtokába. Összefügg ezzel a problémával az a gyakorlat is, hogy az autók okozta károk ügyében elsősorban — rendszerint a kártérítési pert megelőzőleg—közigazgatási eljárás indul meg és az ennek alapján hozott kihágási ítélet a kártérítési perben gyakran döntő súllyal esik a tényállás megállapításánál latba. Miután pedig a kihágási ügyekben ítélkező hatóságoknak nincsen Kúriájuk, aki a joggyakorlatot egységes mederbe terelje, sokszor — és tegyük hozzá egy ma már érthetetlen ellenszenv nyomására túlnyomóan az autótulajdonosok terhére — születik az anyagi igazságnak nem teljesen megfelelő kihágási ítélet. Az ezen ügyeikben másod és harmadfokban ítélő hatóságok, az ügyek kolosszális tömege miatt, azokkal érdemben nem is foglalkoznak s csak alakilag vizsgálják őket felül, miáltal az elsőfokú kihágási ítélet sokszor a kártérítési pert is eldönti. Visszatérve oda, ahonnan kiindultam, a legfontosabb kérdésnek azt tartom, hogy az autók okozta károk ellenértéke a károsultak által minden körülmények között behajtható legyen. Erre pedig csak egyetlen módot iátok és ez az autóbalesetek ellen való kötelező biztosítás. A tárgyi felelősség folytán az automobilos károkért túlnyomóan azok tartoznak fizetni, akik a baleset előidézésében 6*