Polgári jog, 1929 (5. évfolyam, 1-10. szám)

1929 / 2. szám - Az adóstársak helyzete a váltóelfogadó kényszeregyessége esetén

74 JOGGYAKORLAT \ Az adóstársak helyzete a váltóelfogadó kényszeregyessége esetén. Ily cimen ár. Pethő Tibor kir. járásbiró ur a Magyar Jogi Szemle 1928. szeptemberi és ár. Sichermann Bernát ügyvéd ur a Kereskedelmi Jog 1920. januári számában cikket irtak. Ez utóbbi cikk konklúziójával egyetértek, a benne felhozott ellenérveket azonban fizetőképtelenségi- és váltójogi szempontból ép oly aggályosoknak tartom, mint az előbbi cikkben foglaltakat. Örvendetes ugyan, hogy a régebben divott váltójogi elméletek helyett a váltót az általános magánjogból igyekszik magyarázni, mégis: magánjog a váltóra csak subsidiariter, csak cum grano salis és inkább csak a váltókötelezettség keletkezésére nézve (szerződési elmélet) alkalmazható. A kényszeregyezség nem egyezség.1 Ha nem az, ugy annak hatásaira még váltón kivül sem alkalmazhatók a magánjognak erre vonatkozó szabályai. (Mmt. 1188. és köv. Ezt PctJiő igen helyesen felismeri. Annál kevésbé magyarázható azonban ezen szabályokból a magánjog subsidiarius alkalmazásával egy váltójogi eset. Sichermann kezében tartja ós ismét kiejti a fonalat. „Különös volna — irja — ha a váltóhitelező, akinek kiváltsáf/osabb követelése van, rosszabb helyzetbe kerülne, mint az, aki magánjogi követelést érvényesít". Ez után az ember azt várná, hoigy ezen kiváltságosabb helyzet bizonyítása következik. Szó sincs róla. A közönséges egyetemleges adóstársak helyzetét bizonyitja ujitás.vagy elengedés esetére. A magánjogi egyetemleges adóstárs helyzete azonban nem vitás. Ezt Pethő is helyesen határozza meg. Pedig a váltóhitelezőnek tényleg kiváltságos helyzete van. A magánjogi szabályok ellenére is! Tegyük fel: a váltóbirtokos olvasta Pethő cikkét és igy abban a (jogilag közömbös) tévedésben van, hogy váltója nem ér többet a quótánál. A quóta ellenében tehát kiadja a váltót az elfogadónak. Az egyezség tehát igen is azzal a szándékkal köttetett, hogy az összes adósok liberáltassanak. A 1 Völdendorff, commentár a csődjoghoz 450. lap, ott közölve a ROHG. 1872. dec. 3d ítélete; u. ott 529. lap: Apáthy a csődtörvény tervezetének min. indokolása 1874íből, 304. lap; 327. lap; Meszíény ke. commentár 1926*os kiadás 283. lap, I. tétel, 2. bek.; Dernbur^ Bürüerliches Recht II/I. kötet 11. old.