Polgári jog, 1928 (4. évfolyam, 1-10. szám)

1928 / 3. szám - Az 1927. év magánjogi és hiteljogi birói gyakorlata

61 sal, másik oldalon koncepciózus nemzetgazdasági, jogbölcseleti és állampolitikai okfejtéssel. Az értékes füzetnek mindenesetre gyöngéje a mondatszerkesztés nehézkessége. A még ma is vajúdó kérdés irodalmi tisztázásának mindenesetre jelentős szolgálatot tett a szerző. g, <j. Bálás P. Elemér: Szerzői jogi reformtörekvések. A Sajtó Künyvtára 2. 855., Bpest, 1927. A szellemi javak jogának területén már korábbi müveivel is méltó feltűnést keltett szerző ezúttal 51 oldalra terjedő füzetben foglalkozik a szerzői jog terén a müveit világban legutóbb felszinre került aj irányzatokkal. A téma rendkívül érdekes és aktuális. Mindenki érzi, hogy a tudósnak, művésznek. írónak lényegesen tágabb körű oltalomra van igénye, mint aminőt neki az eddigi szerzőjogi törvények — beleértve a mi uj 1 örvényünket — nyújtanak Egyfelől mindinkább téri hódit a „tudományos tulajdon" (pro-8 priété scientifique) szemléletmódja, amelyről az angol Edward S. Rogers, az amerikai John H. Wigmore, a francia Georges Gariel és Louis Ravier, az olasz Ruffini szenátor és Niceola Stolfi értekeztek 1923 óta a különböző szaklapokban s amelynek tudományos kifejtésére a Charles C. Linthicum-alapitvány ezerdolláros pályadíjat tiízöti ki. NDásfelöl a szinte naponkint felbukkanó uj technikai berendezések, a rádió, a film. a tökéletesített fonográfok teremtenek a terjesztésre oly lehetőségeket, amelyekről nem is álmodhattak a szerzőjogi törvények. Bálás mindezeket a problémákat nagy tudásának és a szoros értelmű jogtudomány körét messze túlhaladó, a bölcsészetre és szépirodalomra is kiterjedő széles irodalmi tájékozottságának egész fegyvertárával felszerelten ismerteti: igy a tudományos felfedezés szerzői jogát, a művész „droit de suite"-jét, az előadó művész szerzői jogát a rádiókö'zlés szempontjából is. a filmjogot és az időszaki lapok közleményeinek oltalmát, az utóbbit különös tekintetlel a berni egyezményre és a tisztességtelen versenyről szóló magyar 1923 : AT. t.-c -re, s ónnak vizsgálata során arra az eredményre jut, hogy a magyar jog mind magánjogi, mind büntetőjogi téren kellőkép védelmezi a laptudósitásokat, igy különösen a távirali irodák közleményeil is a jogosulatlan átvétel ellen, úgyhogy a törvény helyBS alkalmazása mellett nálunk nincs szükség uj törvényi szabályozásra. Magyar szempontból nem lehel kifogás a nemzetközi szabályozás ellen, sőt azt egyenesen sürgetnünk kell a saját oltalmunkra oly államokkal szemben, amelyek ma nem adnak ily védelmet. M. Dr. Fehérváry Jenő: Magyar magánjog. Negyedik javított és bővített kiadás. Budapest, 1928. Ez az ügyesen szerkesztett — vagy ahogyan szerzője szerényen mondja: „összerótt" — jogi ismétlőkönyv megérdemli a külön felemlitést szabatossága, világossága és a terjedelméhez viszonyított teljessége folytán, valamint azért, mert nem áll meg a kézikönyvek kivonatolásánál. hanem figyelemmel van a Curia gyakorlatára is, úgyhogy a jogtanulónak nem csupán a vizsgán való megfelelést könnyíti meg. hanem az élet számára is ismereteket ad: nemcsak „scholac". hanem „vitae" is tanit. M-