Polgári jog, 1928 (4. évfolyam, 1-10. szám)

1928 / 3. szám - A háború hatása az ellenséges államok hozzátartozóinak egymásközti jogviszonyaira 1. [r.]

55 végrehajtást szenvedő nevét még a hirdetményekben «em szabad közölni A fél: Hát akkor hogyan tudhatom én meg, hosry valamelyik adósom ellen végrehajtást foganatosítottak? Az ügyvéd: 0, rendkívül egyszerűen! ön elmegy mindennap a budapesti Központi kir. Járásbírósághoz délelőtt" 9 és 11 óra közt, szombat kivételével, mert ott szombaton nem adnak értesítést, odaáll a kartoték ama betűi elé, amelvekkel adósainak a neve kezdődik, s minden egyes asztalnál már rövid félórai várakozás után pontosan megmondják, ki, mikor, miiven szám alatt foganatosított. Aztán átmegy Budára az I—III-íioz. s — mily kényelem! — ugyanabban az épületben van a pestvidéki kir. járásbíróság ü, ott is ugyanolyan elozékenveK. és még kartoték sincs ... A fél: De mélyen tisztelt, aranyos ügyvéd ur, hiszen az én időm drága, én nem tölthetem a dilelöttjeimet ilyen dolgokkal, s ügyvédet se fizethetek állandóan azért, hogy a jelöltje ott lakjék a Markó-utca 25. számban! De meg nekem vidéken is vannak kommittenseim, tehát adósaim is, és sok van. mert én, tetszik tudni, hirdetési ügynök vagyok, nekem nagy- és apróhirdetéselv dijával adósok az emberek, csupa kis tetei... hát minden bíróságnál mindennap kutassam, ki ellen vezettek végrehajtást? Hát az egész ország minden ügyvédjét én tartsam el? Hát elment az ügyvéd urnák az esze, bocsánat a kifejezésért? Az ügyvéd: A bíróság álláspontja szerint önnek, mint bejegyzett kereskedőnek, tudnia kell, ha valamelyik adósa megszünteti a fizetéseit... A fél: Bejegyzett, bejegyzett! En mint hirdetési ügynök vagyok bejegyezve, az adósaim meg ki a szén- és faszakmához, ki a kence- vagy a cipőzsinórszakmához tartozik. Tőzsdére, kávéházba nem járok... vagy talán megkívánja tőlem a rendes családapa gondossága, hogy szorgalmasan eljárjak alsózni, ott legalább hall égyet-mást az ember? Az ügyvéd: Elvégre az elsőfokú ítélet még nem szentírás. Ha gondolja, fellebbezzük meg. Talán sikerül meggyőznöm a felsőbíróságot arról, hogy a tudomás megállapításának ez az elsablonizálása sem a csődtörvény intenciójának nem felel meg, sem az általános élettapasztalatot nem fedi. (Szaval:) Aki a Csődtörvény 27. §-ában felsorolt tényállásokat egymással összeveti, nem hunyhat szemet az elől, hogy azokban éppen a tudomás bizonyítása tekintetében logikai következetességgel felépített fokozat foglaltatik, amely a bizonyítás terhét aszerint hárítja majd a felperesre, majd az alperesre, hogy mily fokú rosszhiszeműséget lehet az átlagos élettapasztalat alapján feltételezni a megtámadottról. Az 1. és 2. pont esetében a megtámadott részérő] semmi különös dolus nem forog fenn, csak objektív jogellenesség van jelen, az 1. pont esetében az, hogy a hitelezők megkárosittattak, a Í2. pont esetében pedig az, hogy a megtámadott teljes kielégítést nyert. Másként áll a dolog a 3. pont esetében, ahol a megtámadott oly kielégítéshez vagy biztosításhoz jutott, amelyhez joga nem volt, ahol tehát fel lehet tételezni az összejátszást a közadós és a megtámadott között. Az összejátszásnak a tények összefüggésében megalapozott ez a nyomatékos gyanúja elég ahhoz, hogy a törvényhozó a bizonyítás terhét áthárítsa a megtámadottra, akit tehát arra kötelez, hogy tisztázza magát a gyanú alól. A família suspecta körében a bizonyítás a Cst. 28. § 2. pontja éltelmében ugyanebből az okból hárul a megtámadottra, mert ott a közeli családi kapcsolat vélelmet jelent a rosszhiszeműség mellett.