Polgári jog, 1928 (4. évfolyam, 1-10. szám)

1928 / 1-2. szám - A szellemi munkások munkanélkülisége

24 nak megfelelőleg kimondotta, hogy „a szolgálati jogviszony keretében az a fél, aki a másik félnek cselekménye, illetve mulasztása miatt egyébként jogosult is lenne a szerződés azonnali hatályú felbontására, ezzel a jogával csak akkor és annyiban élhet, amennyiben ezt a jogát az alapul szolgáló ténykörülmény felmerülte és arról való tudomásszerzése után azonnal érvényesiti azáltal, hogy abból folyó és a szerződés azonnali megszüntetésére irányzott elhatározását az ok megjelölése mellett a másik féllel közli. Egyébként is a jelen esetben alkalmazandó az az általános magánjogi szabály, hogy a másik félnek jóhiszemű és nyilván felismerhető tévedéséből jogokat és előnyöket származtatni nem lehet." Az a tétel, hogy a rögtöni felmondási okot a ténykörülmény felmerülte után azonnal kell érvényesíteni az ok megjelölésével, megfelel az állandó gyakorlatnak és helyes lélektani alapon nyugszik, mert ha valakinek valami igazán fáj és helyzetét tarthatatlanná teszi, az mindjárt fáj és akkor fáj a legjobban. Aki később jön rá, hogy a helyzete egy régebbi eset folytán tarthatatlan, az nem valóságos sérelem, hanem spekuláció és okoskodás következménye. Hogy senki másnak felismerhető tévedéséből előnyöket nem támaszthat, az-egyike azoknak az általános, ködszerű jogi tételeknek, amelyek inkább erkölcsi tételek. A fenti esetben később alperes munkaadó a felmondási idő alatt felperest tényleges szolgálattételre visszahívta, a felhívásnak azonban a felperes nem tett eleget. A munkaadó felperesnek a további szolgálatot megtagadó magatartása folytán most már az alkalmazott ellen élt az &zon-> nali hatályú felmondás jogával. A Kúria ezt a felmondást jogosnak mondta ki, mert „nem tagadhatja meg az alkalmazott ezt a szolgálatot rendszerint még akkor sem, ha előzőleg a munkaadó őt a tényleges szolgálat alól egyelőre fel is mentette, mert a munkaadót megilleti azon jog is, hogy általa fizetett és a tényleges szolgálat alól korábban már felmentett alkalmazottját indokolt esetben fontos és méltányos okból tényleges szolgálatba munkára visszarendelje". A Kúria jelen esetben munkaadónak a felmondási idő lejártára vonatkozó jóhiszemű tévedését tartotta ilyen méltányos oknak. A Kúria fenti indokolását bizonyos aggodalommal kell néznünk. Kétségtelen, hogy a felmondás csak nyilatkozat a határozatlan időre szóló szolgálati szerződés megszüntetésére és a felmondási idő alatt a szerződési jogok és kötelezettségek még hatályosak és igy a munkavállaló a munkaadó kívánságára a szolgálatot teljesíteni köteles. Ha azonban a mukaadó kijelenti, hogy ezt a szolgálatot nem veszi igénybe, nem kívánhatja, hogy ezért az esetleges érdekért a munkavállaló tétlenül készenlétben álljon és fontosabb érdekét a kínálkozó ujabb elhelyezkedés iránt feláldozza. A munkaadótól elvárható, hogy határozott és végleges nyilatkozatot tegyen a szolgálat igénybevételére nézve. Sz—i. Beszámítás a perköltséggel szemben. Bizonyos csalódással veszünk hírt a Kúria egy ujabb Ítéletéről, amely oly kérdéseket zavar fel ismét, melyeket mármár tisztázottnak véltünk. A szóban levő Ítélet (C. V. 4964/1927, kelt 1927 dec. 1-én) a felperesnek egy nyilván lényegesen nagyobb