Polgári jog, 1928 (4. évfolyam, 1-10. szám)
1928 / 1-2. szám - A szellemi munkások munkanélkülisége
21 ben, amely a kézizálogadás esetében szabálytalanul kielégitést szerzett hitelező helyzetét rendezi, a vétkes fél védelme intézményes hasznosításával. Kimondja, hogy „há a kereskedelmi ügyletből eredő követelés fedezésére adott kézizálogot a hitelező, akinek egyébként joga nyílt arra, hogy magát a kézizálogból kielégítse, bírói közbenjárás nélkül adja el, annak dacára, hogy a felek ebben irásbelileg meg' nem állapodtak — Kt. 306. ,§. szerint — az ilyen eladás a záloghitelezőt a zálogos adóssal szemben nem az előbbi állapot helyreállítására, hanem csupán kártérítésre kötelezi, amely kártéritési kötelezettség rendszerint annak a különbözetnek megtérítésében merül ki, amely a szabálytalan értékesítés utján elért és a között a vételár között mutatkozik, amely a szabályszerű ut megtartása esetén elérhető lett volna". Kétségtelen hogy strictum ius szerint a jogsértés — szabálytalan 'eladás — egyetlen szankciója az előbbi állapot helyreállítása lehetne. De a kézizálog visszaszerzésére való kötelezés aránytalan és túlzott büntetés volna a hitelezőre, akinek már megnyílt a likvidációhoz való joga és aki hibát csak a likvidáció formájával követett el. A másik oldalról nézve: az in integrum restitutio indokolatlan ajándék az adósnak, aki a zálogtárgyat a kritikus időpontban strictum ius szerint is elvesztette volna. íme a vétő fél védelmének szerencsés hasznosítása: a hitelező ballépésének nem lesz az a következménye, hogy most már összeomlik a világ, a hiba elkövetése nem fosztja meg azon jogok érvényesíthetőségétől, amely jogok megszerzése és gyakorlása tekintetében nem bűnözött. Csupán kártérítéssel tartozik azon összeg erejéig, amely a szabályszerű értékesítés esetén elérhető lett volna. Megint a másik oldalról nézve: védelemben részesül az adósnak azon érdeke, amely a szabályszerű értékesítéshez fűződik — de tovább nem hat, mert további védelmet nem érdemel. A jogviszony egészét tekintve: azzal, hogy a döntvény a szabálysértés pönalizációját szűkebbre vonja és a kisebb érdeket veszélyeztető vétkességhez nem kapcsol olyan következményeket, amelyek a nagyobb érdeket megsértő adós felmentését jelentenék — nemcsak a méltányosság, de az objektív igazságosság által kívánt helyes megoldást fogja meg. v. i. A nyugdíjtörvény egy homályos §-ának értelmezése. Az utolsó években életbeléptetett törvények között homályosság és hézagosság tekintetében első helyen áll az 1926. évi XVI. t.-c. (a magánalkalmazottak nyugdijának átértékeléséről szóló törvény). A homályos és ködös rendelkezések kö-