Polgári jog, 1928 (4. évfolyam, 1-10. szám)

1928 / 1-2. szám

16 A római szerzői jogi konferencia és az engedélykényszer rendszere. A mi uj szerzői törvényünk, csakúgy mint a régi, a szerzői jog kizárólagosságának elvén nyugszik. Kizárólagos jogot ad a törvény a szerzőnek, bármilyen formában eleveni'j is az meg gondolatát, de kizárólagos jogot kap a szerző akkor is, ha arról van szó, hogy a technika vivmányainak segélyével mások adjanak uj megjelenési formát a műnek. A szerzőnek adott monopolisztikus jogot az eszmei moiivumon kivül, amely a gondolatot annak szülőjétől elvenni nem engedi, az a megfontolás terem ette meg, hogy a gazdasági ügyekben nagyobbára járatlan szerzők gazdasági érdekeit a lehető legmesszebbmenő mértékben meg kell védeni. De ez a jog, éppen azért, mert monopólium, a monopóliumok ellen harcolók táborában — és ez a tábor napról-napra szaporodik — sok ellenvetésre talál. Különös aktualitást nyert ez a kérdés most, a Rómában összeülő szerzői jogi konferencia küszöbén. Ez a konferencia a többek között foglalkozni fog egy olyan javaslatai, amely lényegében azt célozza, hogy a szerzői jog monopolisztikus állása az egész vonalon korlá lan uralomra jusson. Az 1922. évi XIII. t.-c.-be foglalt Berni Unió 13. cikke szerint ugyanis: „Zenemüvek szerzőinek kizárólagos joguk van arra, hogy megengedjék 1. ezeknek a müveknek átvitelét oly készülékekre, amelyek ily müvek mechanikai előadására szolgálnak, 2. az etnlitett müvek nyilvános előadását ilyen készülékekkel" Ugyanezen cikk 2. bekezdése szerint pedig: „a jelen cikk alkalmazásának szempontjából az egyes országok saját törvényei fentarfásókat és fellételeke; szabhatnak meg, de minden ilyen természetű feltételnek hatálya kizárólag arra az országra szorítkozik, amely azokat megállapitotta". A szerződő államoknak egy jelentékeny csoportja rögtön élt a 13. cikk 2. bekezdésében biztositott jogával és a szerzői jog mindenek felet': álló kizárólagossága helyett a mechanikai áhitelek terén az u. n. engedélykényszer („Zwangslizenz") rendszerét iktatta törvénybe. Az engedélykényszer rendszerének jogelvét azok a szerződő államok honositották meg törvényeikben, amelyekben az emiitett cikk születését megelőzően már virágzó beszélőgép illetve gramophonipar volt. Ezek az államok: Anglia, Németország, Ausztria, Svájc, de elfogadták a „Zwangslizenz" rendszerének jogelvét az Unión kivül álló Északamerikai Egyesült Államok is. Ezzel szemben hazánk csakúgy, mint Franciaország és Olaszország is a mechanikai átvitelek terén is a szerzői egyedjoguságot juttatta uralomra. Az 1921. évi LIV. t.-c. 6 §-ának 9. pontja szerint ugyanis ,.a szerző beleegyezése nélkül a műnek átvitele mechanikai előadás céljára szolgáló készülékekre, állandó vagy cserélhető alkatrészeikre (lemezekre), hengerekre, tekercsekre stb." a szerzői jog bitorlásának tekintendő. Hogy ezzel a szerzői jog kizárólagosságát vagy helyesebben mondva monopolisz-