Polgári jog, 1928 (4. évfolyam, 1-10. szám)

1928 / 9-10. szám - A könnyelmű válások megakadályozása

71 C) Perjog. 1177 C 02 Igazolás. A tényállás szerint 1927. évi szeptember hó 28. napján az izraelita vallásuaknak — igy a felperesi képviselőnek is — újév ünnepének másodnapja volt és a felperesi ügyvéd csak az újév első napján vette észre határidő naplójában, hogy a folytatólagos fellebbezési tárgyalás az újév másodnapjára van kitűzve, miért is az újév ünnepének első napjára teliintettel a felperesi képviselő az újév második napjára eső feilebbezési tárgyaláson való helyettesítésről már nem gondoskodhatott. Ez a körülmény alkalmas annak megállapítására, hogy a felperesi képviselő az 1927. évi szeptember hó 28. napjára kitűzött fellebbezési tárgyalásihatárnapon önhibáján kivül nem jelent meg. (Curia P. V. 1429/1928. 1178 G02 Hatáskör: alkalmazott kártérítési követelésére. Felperes mint kereskedelmi alkalmazott az 1907. évi XIX. t.-c. 1. §. 1. pontja értelmében, amennyiben évi fizetése a törvényileg meghatározott összeget meg nem haladta, betegség esetére való biztositás kötelezettség alá esett, mint ilyen a szolgálat közben előállott betegségből származó igényeit az 1921. évi XXXI. t.-c. értelmében a munkásbiztositási bíróság előtt érvényesitheti. Ugyanezen törvény 15. §. 2. pontja értelmében a munkásbiztositási bíróság hatáskörébe tartoznak azok a perek is, amelyeknek tárgya egyfelől az alkalmazott, másfelől a munkaadója között a pénztár által nyújtott betegségi segélyt meghaladó kártérítési igény. Minthogy felperes keresetében az alperes mint volt munkaadója ellen a szolgálat közben, — állítása szerint az alperes hibájából származott betegségéből eredő kártérítési igényt kiván érvényesíteni: a kir. törvényszék jogszabálysértés nélkül mondta ki, — hogy ennek érvényesítése nem a rendes bíróság, hanem a munkásbiztositási biróság hatáskörébe tartozik. (Curia P. II. 6683/1927.) C

^n Hatáskör: gyámi számadási perre. A megállapitotl ós meg nem támadott tényállás szerint a felperes gyamja 1919. évtől kezdve számadást az árvaszékhez nem terjesztett be, mert a számadási kötelezettségtől fel volt mentve. A felperes ennek folytán a volt gyámja számadási kötelezettségének közvetlen a biróság előtt való megállapítását jogosan követelheti. De jogosan fordulhatott a felperes keresettel közvetlenül a rendes bírósághoz a gyámja által az árvaszékhez az 1919. év előtt beterjesztett számadások feletti kifogásai megtétele céljából is, mert a megállapított és mec nem támadott tényállás szerint, jóllehet a gyám az 1917—1919. években befolyt jövedelmekről a számadásait beterjesztette, a gyámhatóság erről a nagykorúvá vált felperest nem értesítette s igy az 1877 : XX. t.-c. 135. §-ában körülirt rendelkezés ellenére nem adott módot arra, hogy a