Polgári jog, 1928 (4. évfolyam, 1-10. szám)

1928 / 9-10. szám - A könnyelmű válások megakadályozása

64 9 rendőrség hatáskörébe utalta, katonai hatóság 1920 október 12-ón a felperesek ellen lócsempészési ügyben önállóan eljárni nem volt jogosult. Ilykép alaptalan az I. r. alperesnek arra alapitott támadása, hogy a helyi katonai parancsnokság a 20301/1920. sz. honvédelmi miniszteri rendelet alapján az eljárásra saját hatáskörében jogosított volt. Az I. r. alperes m. kir. kincstár kártérítési felelőssége tehát a katonai parancsnokság jogellenes eljárásáért anyagi jogszabálysértés nélkül állapíttatott meg. Alaptalan azonban a felpereseknek a II. r. alperes kártérítési felelősségének meg nem állapítása miatt érvényesített támadása is. A II. r. alperes ugyanis, mint az úgynevezett J.-század parancsnoka a felettes hatóság meghagyásából járt el, midőn alantas tisztjének az eljárás foganatosítására parancsot adott, a meghagyás teljesítéséből folyólag pedig a II. r. alperes a saját személyében felelősséggel nem tartozik. (Curia P. VI. 1993/1926. 1928 május 23-án.) 1153 A 38 Fegyverhasználat jogossága. A határszolgálati utasítás 127. §-a ugyanis a vámőrségi legénység fegyverhasználatának jogossága feletti döntést, az illetékes m. kir. vámörkerületi parancsnok hatáskörébe utalja. Mihelyt ekként jogerős megállapítást nyert, hogy a fegyverhasználat jogosan történt, e jogerős megállapítással szemben a polgári bíróság nem bocsátkozhatik többé annak vizsgálatába, vájjon a magánjogi kártérítés szempontjából, a kérdésben forgott fegyverhasználat nem minősül-e mégis jogellenesnek. A fellebbezési bíróság tehát az illetékes katonai hatóság jogerős döntésével ellentétben, szabálysértéssel vette a fegyverhasználatot jogtalannak és így jogalap nélkül marasztalta az alperest. (Curia P. VI. 8734/1926. 1928 június 26-án.) 1154 A 38 Kártérítés emberölés esetén. A Btk.-nek fentebb felli ivott §-a a tettes kártérítési kötelezettségét nem kimerítően szabályozza, hanem csak arról rendelkezik, hogy oly személyek részére, akik a megölt személytől eltartást követelhettek, a tettes az elvont tartás fejében kártérítést fizessen. Emellett azonban fennáll a tettesnek — vagyis az adott esetben az alperesnek — az általános szabályokból folyó kötelezettsége mindama kárnak megtérítésére, amely cselekményéből közvetlenül vagy közvetve a felperesekre hárult. A felperesek a megölt fiuktól tartást nem követelhettek, tehát ezen a címen nem léphetnek fel az alperes ellen. Ámde ez nem változtat azon, hogy a felpereseknek káruk van, amely a fiuktól élvezett anyagi támogatás megszűnésében jelentkezik. (Curia P. VI. 8756/1926. 1928 június 21-én.) 1155 A 40 At nem adott hagyaték. Minthogy azonban a hagyaték még nincs átadva és a hagyaték az örökösök közt — akik között a folperes is szerepel — vitás, a felperes fizetés helyett csak