Polgári jog, 1928 (4. évfolyam, 1-10. szám)

1928 / 9-10. szám - A könnyelmű válások megakadályozása

62 A haszonbérletnél azonban e részben bizonuyos kivétel van, neve­zetesen a haszonbérlő az elmulasztott trágyázásnak a haszonbérlet meg­szüntetése utáni időben való teljesítésére már nem kötelezhető, hanem a haszonbérbeadó esetleg csak arra jogosult, hogy a trágyázás elmulasz­tásából reá háramlott kár megtérítését követelhesse. L. Polgári Jog Ha­tározatok Tára 129. sz. (Curia P. VI. 3149/1928. 1928 június 28-án.) 1146 A 355 Nyugdíj. Azon esetre, — ha felperesnek alperes részéről a nyugdíj kifejezetten megígértetett és részére a nyug­díjjogosultság akár csak szóval is és minden különösebb formaság nélkül biztosíttatott, — alperes kötelezettsége a nyugdíjszolgáltatás, esetleg annak elmulasztása miatti kártérítés tekintetében beállott és az így létrejövő kötelem alól alperes nem szabadulhat pusztán azáltal, hogy a nyugdíj közelebbi módozatait és mértékét részletesen rendező nyugdíj szabályzatot felperes elbocsátásáig meg nem alkotta, mert egyrészt a saját mulasztásá­ból senki előnyöket nem származtathat és az alperesi mulasztás ilyen körülmények között felperesnek a nyugdíjhoz való jogot már kártérítés címen is megadná, — másrészt, mert ez esetben a nyugdíj szabályzat hiánya csak azt eredményezhetné, hogy a nyugdíjigény megnyíltának egyéni fel­tételeit és a nyugdíj mérvét a hasonszerüség és a nyugdíjügyekben fenn­álló szokáshoz mérten a bíróság állapítja meg. (Curia P. II. 7106/1927. 1928 június 20-án.) 1147 A 355 Végkielégítés. Az 1923. évi XXXV. t.-c. 3. §-ának az a rendelkezése, hogy végkielégítés összege a rendszeres fizetésben nem részesülő alkalmazottaknál a tényleges alkalmazás utolsó hónapjában élvezett napibérnek számításba vételével állapítandó meg, — a fennforgó esetben, amikor felperes 1921. április 1-töl 1924. június 15-ig fizetés nélküli szabadságon volt, amely idő alatt a pénz értéke nagy­mértékben csökkent és a munkások a kedvezményes ellátásra vonatkozó igényeikre nézve is az órabérben nyertek kielégítést, — nem értelmezhető ugy, hogy a végkielégítés az 1921. év elején fizetett órabér alapján álla­pítandó meg; hanem az alperes által 1924. június 15-én fizetett órabér veendő számításba, amikor felperes szolgálattételre újból berendeltetvén, a jelzett időben tényleges szolgálatban levőnek volt tekintendő. (Curia P. II. 4915/1927. 1928 június 6-án.) Levonások gyári munkás fizetéséből. A gyáros és a mun­kások közötti viszony csakis az 1884. évi XVII. t.-c. III. fejezetében megszabott korlátok között képezheti szabad egyezkedés tárgyát; az idézett törvény 118. §-a értelmében a gyáros köteles munká­sainak bérét készpénzben kifizetni, abból levonások csak a 118. és 120. §-okban megjelölt munkásjóléti célokra eszközölhetők; az a kikötés tehát, hogy a felperesek béréből 10% óvadék fejében visszatartassék, — amely a munkaadó részére biztosíték gyanánt szolgál, — az idézett törvény rendelkezésébe ütközik és mint ilyen hatálytalan. (Curia P.TI. 121/1927. 1928 június 14-én.) 1148 A 355

Next

/
Thumbnails
Contents