Polgári jog, 1928 (4. évfolyam, 1-10. szám)
1928 / 9-10. szám - A csendes társaság létjogosultsága
i>00 mas ipari és kereskedelmi vállalatoknál ez az előny különös jelentőségű. Gondoljunk a bányaüzemekre, melyeknek szénüzleteik mellett, cement- és téglagyáraik vannak, vagy a nagy nyomdavállalatokra, amelyek hirlap-, könyvkiadással és könyvkereskedéssel is foglalkoznak. Mindennapos eset, hogy a financirozó nem tartván valamennyi üzemet lukrativnak, csak egyes üzletágak eredményeiben kiván részesedni. E szándék megvalósítására a legmegfelelőbb forma a csendes társaság, mert más társasági alakulatnál a felelősségnek ilynemű korlátozása a társaság hitelezőivel szemben nem volna joghatályos. Vájjon a hitelvédelmi szempontok indokolják-e az „esse delendam"-t? Arra történt hivatkozás, hogy axiomaszerü védelem az együtt működő tagok személyes és egyetemleges kötelezettsége, a hitelezőt azonban később meglepetés éri: akit társként látott, az nem társ, amit közkereseti társaságnak tartott, az csak csendes társaság, a csendes tagot pedig nem vonhatja felelősségre. Ám ily csalódások csak a be nem jegyzett cégeknél fordulhatnak elő. Ezeknek a hitelképessége viszont amugyis' jelentékenyen csekélyebb, mint a bejegyzetteké és igy a hitelélet terén sem játszanak nagy szerepet. Egyébként Grosschmid más joganyagra felállított tétele jut itt eszünkbe; „ne bizz a telekkönyvben, hanem vizsgáld a tényleges viszonyokat". Mennyivel inkább álll e tan, ha be nem jegyzett társas viszonnyal állunk szemben! A hitelező az üzleti összeköttetés kezdetén szerezzen be információt, nézze meg az iparlajstromokat, intézzen kérdést a társakhoz jogviszonyuk tárgyában — s csak azután hitelezzen. Ha ennyi gondossággal sem jár el, ha mindezeket elmulasztja, — saját veszélyére hitelez. Bejegyzett cégeknél más a helyzet: itt a hitelezőnek számolnia kell azzal, hogy aki nincs bejegyezve, az szabályként nem is felel neki. Meglepetés azonban mindennemű társasági alakulatnál érheti a hitelezőt; például rendszerint a hitelezés után, még hozzá a fizetések megszüntetésekor szokott kiderülni, hogy az adós raktárán levő árukészlet jelentékeny hányada nem az övé, hanem harmadik személyek tulajdonát képező bizományi áru. Már pedig a hitelezés motívumaként gyakrabban szerepel a dúsan felszerelt raktár, mint az adós mellett tevékenykedő társ személye. Senkinek sem jut azonban eszébe a bizomány intézményének eltörlése csak azért, hogy a hitelezők efajta váratlan meglepetésektől meg legyenek kiméivé. A csendes társaság törvényi szabályozását tehát szerény felfogásunk szerint — ugy nagy gazdasági jelentőségénél fogva, mint jogpolitikai okokból, csak örömmel üdvözölhetjük. Ifj. dr. Nagy Dezső.