Polgári jog, 1928 (4. évfolyam, 1-10. szám)

1928 / 9-10. szám

192 parálható az elismert hiányokért való felelősséggel, az eltérés ott kezdődik, hogy elismerés hiányában a vasút köteles bizonyítani. Az uj rendszer szerint tehál a feladó elvileg felelős a csomagolás minden hiányáért, akár elismerte azokat, akár nem és tekintet nélkül arra, hogy a hiányok konstatálhatok voltak vagy nem. A B. E. hatálya idején nehéz kérdés volt annak eldöntése, hogy téves fuvardijszámüás esetén ki a visszafizetésre jogosult, illetve kötelezett. A B. E. kitért a kérdés határozott megválaszolása elöl, a N. E. azonban részletes szabályozást ad és megállapítja, hogy a visszatérítésre kötelezett a feladó, ha a fuvarlevél nem váltatott ki, vagy ha a bérmentesítési nyilatkozat értelmében. elvállalt költségek és dijak forognak szóban. Ha a fuvarlevelet kiváltották, a bérmentesítési nyilatkozat értelmében a feladót terhelő költségeken tul mutatkozó különbözetet az átvevő tartozik megfizetni. A többlet visszakövetelése azt illeti meg, aki a fizetést teljesítette. A fuvarozási határidők- tekintetében a N. E. semmi változást nem hoz: e határidők azonosak a B. E. végrehajtási hatá* rozmányaiban megállapítottakkal. A változás líffmya olyan negatívum, amely méltán eshetik kifogás alá. A technika haladásával a vasúti közlekedés jelentősen fejlődött, kétségtelen tehát, hogy az évtizedes nívón megrögzített határidők a vasút érdekeit jelentősen és indokolatlanul kedvezményezik. V B. E. uralma idején számos per feneklett meg azon a homályos rendelkezésen, amely az átvevőnek a kiszolgáltatáskor érvényesülő kötelezettségeit szabályozta. A vita itt rendszerint akörül forgott, hogy az átvevőnek a kiszolgáltatáskor mit kell megfizetnie: az egyik nézet szerint csak a fuvarlevélben feltüntetett összegekért felel, míg a másik felfogás szerint a fuvarozási szerződésből eredő összes követelések kiegyenlítésére köteles. A N. E. uj szövegezése a vitái elszegi, kétségtelenül kifejezve azt, hogy az átvevő mindazon követeléseket megfizetni tartozik, amelyek a fuvarlevélből kitűnnek, tehát egyrészt semmivel sem többet, mint ami a fuvarlevél objektiv tartalmából elébe tárul, másfelöl azonban nemcsak az ott számszerűleg kiirt „összeget", hanem mindazon követelést, amely a fuvarlevélből közvetlenül vagy közvetve — a díjszabásokra vagy egyéb szabályokra való utalással — jelentkezik. A vasút felelőssége, késedelem esetén egyike volt a B. 13. körül kifejlődött irodalom legnehezebb kérdéseinek. A nehézségeket az okozta, hogy a fuvarozási felelősség tekintetében a francia-olasz és a német jognak elvileg különböző felfogása van. A francia-olasz felfogás késedelem esetén csupán vis major esetén mentesiti a fuvarozót, mig a német jog szerint utóbbi csak a köteles gondosságért felelős. Az elvileg éles különbségnek természetesen messzeható gyakorlati következményei is vannak és éppen ezért már a régebbi berni tárgyalások mindenáron ki óhajtván egyenlíteni az ellentéteket, végül is olyan megoldást hoztak, amely a német jogi felelösség kereteit szélesebbre tolta anélkül azonban, hogy a francia