Polgári jog, 1928 (4. évfolyam, 1-10. szám)

1928 / 7. szám - Kamat és késedelmi kártérítés

156 sági talaj, amelyen épültek; a romok között hol itt, hol ott felénk mered egy ujabb keletű építmény ötletszerű és félbemaradt váza, de az egész területet belepi az írott törvényt befonó és megerötlenitö, szokásjoggá még nem fejlődött, százfelé ágazó birói gyakorlat; a megmaradt törvényomladékok a jogalkalmazás bázisává kiszélesithetök már nem voltak, de számbavehet ö akadályul állottak még útjában annak, hogy a bíróságok jogalkotó ereje szabadon kibontakozzék. Markos Olivér kedvező időpontban vállalkozott arra, hogy e zavaros és kusza anyagot kellő távlatban állítsa monográfiája keretébe. A judikatura érzékeny iránytűje, miután esztendők során a szélrózsa minden tájára divergált, ma viszonylagos nyugvópontra jutott. [A Valorizációs viták lezajlóban vannak — velük a kamatproblémák nagy tömege megszűnt. A Curia 33. és 34. sz. döntvényeivel a legégetőbb kérdések nagy részét kiemelte az erjedő anyagból. Ugyanezen időben a birói gyakorlat erőfeszítéseinek és csalódásainak reakciójaként egységesen alakult ki a jogászi közvélemény abban az irányban, hogy a kamatkérdések .megnyugtató és végleges megoldását nem hozhatja más, mint a törvényhozás rendezése. Ebben a perspektívában — a próbálkozások liquidálásának és a kodifikáció előestéjének határán — különös jelentőséget nyer Markos könyve. Megállapítható azonban, hogy a helyzeti pozíció előnye nem meríti ki könyvünknek az anyag helyes ökonómiával történő kiválasztásában, szerKezetének világosságában és okfejtésének mindig találó, 'gyakran meglepő eredményeiben jelentkező értékeit. A kamat és a kamatszerü szolgáltatások fajairól, a tiszta kamatkötelem elhatárolásáról, a késedelmi- és kárkamat határainak definíciójáról szóló fejezetek, akkor is tanulságos és élvezetes lapjai lesznek irodalmunknak, mikor anyaguk már csak jogtörténeti érdekességre tarthat számot. A Kúria kamatdöntvényeinek érdekes és szellemes bírálata során örömmel köszöntöm a 35. számú döntvény eleven és erős kritikáját: nagyon helyesen mutat rá a szerző azokra a veszedelmekre, amelyek az 1877: VIII. t.-c. 8%-os kamatmaximumának erőszakos restaurálásával, gyógyulásban lévő gazdasági életünket érhetik. Érdekes a könyvnek de lege ferenda összegyűjtött anyaga, amely a felvetett gondolatok és a megoldásul kínálkozó formulák változatosságával a törvényalkotási munkának gazdag tárháza lesz. Különös értékét látom a könyvnek abban, — ami egyébként a multakkal ellentétben, ujabb monográfiáinknak örvendetes tendenciaként jelentkező tünete — hogy a birói gyakorlat részletes ismertetése mellett, nemcsak hasznosítja, de idézi és feldolgozza a jogirodalom eredményeit is, azokat a szellemi erőkifejtéseket, amelyek leghamarabb egyengették a kérdés helyes megoldásának útját. Markos könyve ma nélkülözhetetlen kézikönyve a gyakorlati jogásznak; a közel jövőben a jogalkotás értékes anyaggyüjteményeként hasznosítható; egy nyugodtabb levegőben élő jogásznemzedékeknek pedig maradandó becsű jogtörténeti rekreációja lesz. Dr. Varannai István.