Polgári jog, 1928 (4. évfolyam, 1-10. szám)

1928 / 7. szám - A hitelező tönkrejutása

147 veszélyeshetőségét, vagyis az érdekveszélyeztetés deliktuális mellékiz hijján is járjon jogi következésekkel. A második határozat a hagyatéki eljárás rendjón született. Örökhagyó utóöröklést rendelt el végrendeletében és erre vonatkozóan akként rendelkezett, hogy az utóöröklési jog nem biztositandó; a végrendelet egy másik intézkedése kötelezte az örököst, hogy a hagyaték állagát őrizze meg. Az örökös a hagyatéki eljárás folyamatban léte alatt a hagyatékból jelentékeny értékeket elidegenített. A Kúria Pk. I. 153/928. sz. határozatával elrendelte az utóöröklési jog biztosítását. Az indokolás szerint az örökhagyó azért tiltotta el az utóöröklési jog biztositását, mert bízott abban, hogy az előörökös a vagyon fenntartására tett kötelező rendelkezést biztositás nélkül is megtartja és megállapítható, hogy a biztositás mellőzésének feltétele volt az, hogy az örökös az őt kötelező rendelkezést megtartsa. A „Magánjogi Döntvénytár", mely az esetet közli (idei évfoly. 55. szám) Ihelyesen mutat rá a jegyzetben, hogy a biztositás mellőzésének aligha lehetett feltétele a vagyon megőrzése. A végrendelet közölt tartalma feltétel rendelésre nem vall. A bíróság ia maga méltányossági érzésének követelését le akarta vonni, <]<> a felelősséget a fél rendelkezésére akarta alapítani. Reméljük, hogy az első jelentkezésében a tényállásra támaszkodóan kimondott döntés ismétlődéssel a saját erejéből táplálkozó jogtétellé növi ki magát. A veszély elhárításának oltalma szükségességén, a jogi érdeknek a veszélyeztetés elhárítására való érdekességén semmit nem változtat, hogy a felek tettek-e rendelkezést a veszély elhárítására, vagy sem. Mai jogrendünk sok vonatkozásban ismeri a jog gondoskodását a veszély elhárítására vagy leküzdésére. A jogfejlődés célját talán abban találhatnék meg, hogy ma — Almási kifejezésével élve, jogrendünkben a veszélyelhárító rendelkezések engedélyezett nevesített tételek, amelyek a maguk konkrét, rendszerint szűken körülhatárolt tényállására érvényesülnek — a jövő jogfejlődésében általános jogparanccsá váljék, hogy az érdekveszélyeztetés a jogi védelemnyujtást magában kiváltó tényező legyen. Ennek a tág általánosságban nyújtott védelemnek példája a kereskedelmi peronkivüli eljárás 17. §-a (amellyel mellesleg szólva, gyakorlatunk aránylag ritkán él) és a tisztességtelen versenyről szóló törvény, ill. rendelet által szabályozott ideiglenes intézkedés, amelynek eléggé sürü alkalmazása remélhetőleg egyenesen nevelni fogja bíróságainknak a veszélyelhárítására vivő praeventio iránti érzéket. Ebből a szem-