Polgári jog, 1928 (4. évfolyam, 1-10. szám)

1928 / 7. szám - A hitelező tönkrejutása

145 hez kötötte, hogy „az átértékelés elmaradása a hitelezőre, létfenntartását veszélyeztető mértékben, méltánytalanul súlyos hatású lenne"; a plénum ezt a feltételt a rendelkezés intenciójához képest túlságosan széles alapúnak vélte és ezéri az átértékelés elmaradását a legszélsőségesebb feltételhez, a hitelező „tönkrejutásához" fűzte. Figyelembe kell vennünk azt, hogy e kritikus rendelkezés a törvény kiépített útjáról váló olyan letérés volt, amely a gazdasági és jogi megfontolásokkal szemben kizárólag a méltányosságnak tett engedményként jelentkezik: már pedig a méltányosság sugallatán keletkezeit és e szempontot a legszélsőbb határig honoráló intézkedés, az egyszer tnár konsummált motívumok ujabb felhívásával, tovább már ki nem szélesíthető. Végül, ha a törvény valamely általánosságban el nem ismert igényt kizárólag a pontosan meghatározott különös kellék fennforgása esetén enged érvényesülni, ugy ez a különös kellék kiterjesztően nem magyarázható. A tönkrejutás fogalmának ily abszolút meghatározása ellen más kifogás nem is emelhető, mini a „méltányosság" szempontja, Ajz elmúlt tíz esztendő azonban megtanított arra, hogy óvakodjunk jogrendszerünk irányit á-át hozzákapcsolni a jogászi gondolkodástól idegen, az erkölcsi, gazdasági vágy politikai élet más dimenziókban élő ideáljaihoz, amelyek a klaszszikus jog logikailag zárt kategóriáival szemben szétfolyó, az eseti világítás árnyalatai szerint változó tartalommal jelentkeznek. A jog nem operálhat az olyan fogalmakkal, amelyekről objektív képet nem alkothat magának. Hogy mi az igazságos, a méltányos vagy a méltánytalan, az az egyes társadalmi osztályok szükségletei, erkölcsi érzéke és kulturális nivója szerint folyton változik és a társadalom ugyanazon rétegeiben, sőt azonos érdekek által összefűzött köreiben is, más és más képet mutat. Nemcsak a jog érvényesülésének logikai követelménye az, ami a Törvény világos rendelkezésének teljesítését megkívánja, de a gazdasági élet rendje és nyugalma is. A gázdasági élet mai szövevényessége mellett az egyik félnek, a szabály megkerülésével, méltányosság folytán juttatott előny, a szembenálló félre súlyos sérelemmel jár; ez a sérelem az érdekek összefonódása utján túlterjed a közvetlen érdekeltek körén, növekedő erővel gyűrűzik tovább és a forgalom számos pontján, a konkrét esetben ítélő bíró által be sem tekinthető távolságban, válik érezhetővé. Hisszük, hogy a bíróság nem fog „a szellemnek a szívvel való egyeztetésével" kísérletezni, hanem végre fogja hajtani a Törvényt, amely az érdekösszeütközések eredőjének tükre és az állam szuverén akaratának kifejezője. Tartozik ezzel a Törvény tekintélyének és annak a hitnek, amely a jogrendben látja az állami élet legfőbb biztositékát. Dr. Varannai István. Érdekveszólyeztetés és magánjogi oltalom. A Kúria rövid időn belül két igen érdekes messzemenő következésekkel járható határozatban foglalt állást az érdek-