Polgári jog, 1928 (4. évfolyam, 1-10. szám)

1928 / 7. szám - A hitelező tönkrejutása

] 41 Azt a körülményt, hogy az adós a papirkoronában való fizetéssel indokolatlan előnyhöz jutott, talán nem lesz oly üehéz igazolni, mert hiszen itt az eset beszél magáén. Elvégre 100 aranykorona helyett 1-et vagy még annyit sem fizetni: elég nagy előny. Egy ajtó árával kifizetni a ház vételárát, szintén eléggé szembeszökő valami. Talán csak ott kétesebb a dolog, ha az adós maga is egy harmadik személytől kapta a pénzt, jobb valutájú követelése fejében és ezzel teljesített a saját hitelező­jének; azonban ez az eset nem lesz éppen gyakori. Annál nehezebb és kétségesebb a hitelező személyére vonatkozó körülmény tisztázása. Azt kivánja a törvény szövege, hogy az igazoltassék, mikép éppen az átértékelés elmaradása folytán tönkrement légyen a hitelező. Tönkremenés és pedig 1923. július l-ig bezárólag! Vonuljanak fel tehát a mezítlábasok seregei, akik az utcasarkán kezüket adományért nyújtják ki és a résztvevők kérdésére, hogy mikép jutottak e szomorú sorsba, azt válaszolják: 1919 és 1923 közt hitelező voltam, rossz pénz­ben kaptam követelésemet, nem éltem jogfenntartással és emiait tönkrementem. Ó jaj nekem! Azt gondoljuk, a törvény aligha gondolta a tönkrejutás kérdését a köznapi élet szószerinti értelmében. íMert ilyképen oly szűkre szabta volna a jogosultak körét, amely teljesen illu­zióriussá tette volna a perindítás lehetőségét. Tönkre jutás: ug\> gondoljuk az is, ha a vagyonos, rendezett viszonyok közt él£ ember standardját mélyen leengedve, küzd azért, hogy a min­dennapi kenyerét megkeresse. Tönkrejutás: azl hisszük e tör­vényhelynek megfelelően az is, ha a hajdani lateiner maxöreg napjaira, versenyt fárad fiatalabb társaival, ahelyett, hogy gyűjtött vagyonkájának hozadékából élhetne és azt hisszük, a bíróság tönkrejutást fog látni abban is, ha a jómódú ember özvegye, ma ügynökösködik és naponta husz lakásból dobatja ki magát, holott a férje valamikor szép; vagyont hagyhatott volna reá. Tönkre jutás mindez akkor is, ha történetesen tiszta ruhában jár a szenvedő alany és egyszer-másszor egy-egy szín­házba is bemerészkedik. Bizunk benne, hogy a bíróságnak méltányos belátással és a törvény céljának szem előtt tartásával és főleg: a szellemnek a szívvel való egyeztetésével meg fogja találni a kérdések min­den irányban megnyugtató megoldását. Hiszen a valorizációs problémát is a jus aequum vetette felszínre; oly bírák hozták az első átértékelő ítéleteket, akiknek a lelkiismerete nem tudott belenyugodni a törvény száraz szavaiba; bizunk tehát abban, hogy e fontos részletkérdés megoldásánál is ugyan az a mél­tányos jog fog érvényesülni, mint amelyik szülőanyja volt az egész átértékelési jognak. Dr. Frankéi Pál. II. Az utólagos átértékelés problémái ma forrnak, erjednek, minden perirat, minden irodalmi glossza alakit és formál vala­mit azon anyagon, amelyből a birói határozatok idővel az egy­séges joggyakorlat medrét fogják kivájni. Tekintve, hogy a kér­désnek a fenti cikkel teljesen ellentétes interpretációját látom helyesnek, ugy vélem, hogy a probléma objektív és helyes

Next

/
Thumbnails
Contents