Polgári jog, 1928 (4. évfolyam, 1-10. szám)

1928 / 5-6. szám - A bírói gyakorlat megszervezése

37 vetítést ellenszolgáltatás kikötése, érvényesítése mellett ugyan, <le nem hivatásszerűen, nem is többször, hanem csupán egy izben — alkalomszerűen — vállalja, teljesiti. (Curia P VII. 3814 1927. 1928 január 31-én.) 1040 A 38 Kártérítés tartásért. Ha a tartásdíj iránti igény a kártérítés jogi természetét és jellegét ölti magára, a jogos árkigény összegének meghatározására nincsen az befolyással, hogy a kártérítésre kötelezettnek a nötartásdij kielégítése elöl elvont vagyonokból, s általán van-e annyi jövedelme, amennyit a kárigény kielégítése megkíván; hanem az ily tartásdíjra nem a családjog alapján álló ideiglenes nőtartásdijra vonatkozó, hanem a jogellenes cselekmény által okozott kár teljes megtérítésére vonatkozó jogszabály nyer alkalmazást.. (Curia P. III. 6840/1927. 1928. február 29-én.) 1041 A 38 Kártérítés. A nem vitás tényállás szerint a felperes a/, alperesek mulasztásából őt fenyegető kárát maga hárította el — kártérítést nem igényelhet. Joga volna a felperesnek ahhoz, hogy annak a költségének megtérítését követelje, ami a kár elhárítása körül felmerült. (Curia P. VII. 4231 1927. 1928. február 24-én.) 1042 A 38 Kártérítési kötelezettség forradalmi tevékenységért. A/ a körülmény, hogy forradalmi időkben egy hatósági jogkört színlelő bizottságba alperesek tagokul beválaszt attak, az alperesek kártérítési felelősségének megállapítására elégséges okul és alapul nem szolgálhat. De nem terhelhetők felelősséggel az alperesek a város vezetősége által a felperesnek okozott károkért azon az alapon sem, hogy ezt a vezetőséget a törvényhatósági bizottság választotta, mert a bizottság tagjai s a bizottsági közgyűlés által választott funkcionáriusok között megbízó és megbízotti viszony a választás ténye által nem létesül, s így az utóbbiak törvényellenes, büntetendő ténykedéséért a bizottsági tagok nem szavatolnak. (Curia P. VI. 2727/1927. 1928 február 15-én.) 1043 A 39 Állam felelőssége. Az anyagi jogot a fellebbezési bíróság helyesen alkalmazta, amidőn az I. r. alperest (az államot) kártérítés fizetésére kötelezte, mert M. A. akkor, amidőn a szökésben volt N. J. huszárt elfogta és a kaszárnyába visszakísérte, szolgálatú teljesítésében, tehát hivatalos eljárásban volt, ezenfelül pedig az utasítást N. J. felakasztására a reá (M.-ra) ruházott szolgálati hatalom felhasználásával, még pedig azzal visszaélve adta ki. Ezekhez járul, hogy tekintettel az eset körülményeire, jelesül az Ni J.-t ért jogsérelem kirívó voltára és a peresfelek vagyoni helyzetében az I. rendű alperes javára mutatkozó nagy különbségre: a méltányosság legelemibb követelményeképpen jelent kezik, hogy az I. rendű alperes a cselekmény vagyoni következményét az eltartóját veszített özveggyel szemben viselje. (Curia P. VI. 6694/1 ÜL'7. 1928. január 19-én.)