Polgári jog, 1928 (4. évfolyam, 1-10. szám)

1928 / 5-6. szám - A bírói gyakorlat megszervezése

130 vényt, amit a novelláris módosítások sora s a birói gyakorlatban s leglényegesebb kérdések tekintetében felmerült" kontroverziák igazoltak. Nálunk a valorizáció kérdései körülbelül ugyanazon időben s a német gazdasági élet hasonló kérdéseivel párhuzamosan merültek fel. Megoldásuk egészségesebb utón, az egészséges és természetes, önmagából szerves fejlődés utján történt. A magyar kir. Kúriának s vele együtt a jogot fejlesztő és jogot alkalmazó tényezők immanens jogérzetének, jogot fejlesztő és jogot alkotó képességének soha el nem múló dicső emlékezete lesz az a néhány lap, amelyek a valorizációs joggyakorlat birói-jog alkotta szabályait fogják megörökiteni. Lesznek, — mondom — mert az egyes magánjogi pénztartozások átértékeléséről szóló törvény nem tesz pontot az eddigi jogfejlődés szabályai után s nem törli el az eddigi megállapodott és kialakult szabályokat. Sok helyütt megállást parancsol, itt-ott visszafejleszt, de mindenütt utatmódot. hagy a birói gyakorlat érvényesülésére. Ez adja meg a kommentár létjogosultságának és szükségességének előfeltételeit és célját. Dr. Almást Antal (A valorizációs törvény magyarázata, Tébe 1928.) és Dr. Nizsalovszky Endre kommentárjai (Az egyes magánjogi pénztartozások átértékeléséről szóló törvény. A törvényhozás tárgyalási anyagával, az irányadó joggyakorlattal és magyarázó jegyzetekkel, összeállította és a jegyzeteket irta Dr. Nizsalovszky Endre igazságügyi min titkár, Budapest, 1928. Grill Károly könyvkiadóvállalata) e cél szolgálatában Íródtak s a kitűzött feladatot maradék nélkül megvalósítják. Nem véletlen, hogy ugy Nizsalovszky könyve, mint Almási átfogó munkája ugyanazt a rendszert követik. A törvényhozási teljes anyagot, a birói gyakorlatot és saját jegyzeteiket párhuzamosan adják. A törvény, a gyakorlat és a tudomány hármas tényezőjén keresztül szűrik mondanivalóikat. S e részben talán szabad megállapítanunk, hogy e két könyv az inflációs idők kommentárai után valorizációt, — még pedig a méltányos kiegyenlítés elvén tuli 100%-os valorizációt jelent. Értékük abban van, hogy messze az egyes törvényszakaszokon tul látnak és találnak összefüggéseket s igy az egyes kérdéseknek a magánjog egész materiájával való összefüggését állandóan érzékeltetik. Különösen áll ez Almási munkájára, kinek az élet- és járadékbiztositási szerződésen alapuló pénztartozásokról szóló 20—27. §§.-hoz írott jegyzetei alkalmas alapul fognak szolgálhatni a kiadandó rendeletek számára. Nizsalovszkynál ilyen kiemelkedő résznek látjuk a jelzálogjogról szóló 28. §-hoz irott jegyzeteket. De akár a családi vagy öröklési jogon alapuló pénztartozások átértékeléséről szóló 15—16. §§-ok jegyzeteit olvassuk (1. Almási jegyzeteit a végrendeleti végrehajtó, a törvénytelen gyermek tartásdiját illetőleg stb. 147—148. old.) akár az átértékelésből kizárt követelésekről irott magyarázatokat (1. Nizsalovszkynál az óvadékról irt jegyzeteket'34—35. old.) , egyképen látjuk, hogy a jó "kommentár a jogi irásmünek azért egyik legnehezebb fajtája, mert tudásban, fantáziában, precizitásban egymást ki-