Polgári jog, 1928 (4. évfolyam, 1-10. szám)

1928 / 5-6. szám - A bírói gyakorlat megszervezése

126 bocsáttassék meg ez a hasonlat — a köznép istenhitéből, — ahogyan a költő még a bölcsről is énekelte: Isten, kit a bölcs lángesze föl nem ér. Érezi a jogászság széles ^ tömege az ő nagy mindenhatóságát, de alkotását egészében felfogni, koncepcióját magába felszívni, őt nyomon követni, meg sem kísérli. Ha ennek a különös embernek különös helyzetét nézzük is, érdekelnek azok az okok, amelyek egy meg nem értett, de föltételezett erejű szellem bálványszerü tiszteletéhez juttattak, — sokrétű magyarázatra akadunk. A mi egyetemi rendszerünk: az egyetemi polgár absentizmusa. Hogy ezt azi absentizmust nem a földi, javak bősége idézte elő, — mint ama másik híres, forradalomra vivő földesúri absentizmust — ' hanem az anyagi javak hiánya, a kenyérkeresés aktiv munkájának kényszere, oly időben, amikor a munkát még nem végezni, csak arra felkészülni kellene, az egyik tényező. Az a nálunk szokásos mód, hogy a tanárhoz az irásán keresztül jussanak legközelebb, — a vizsga bármily csúnya, de élő institutió — vele szemben megfeneklett azon, hogy nem volt „egykönyvü" ember és hogy a könyvei nem voltak tankönyvek, sőt arra se voltak alkalmasak, hogy egy ügyes kéz soványító kúrája után könnyen emészthető kompendiummá karcsúéi üljék. A stílusa, — horatiusi összevisszaságokba elnyújtott és mégis tacitusi tömörség — se igen volt csalogató. És was Hánschen nicht gelernt hat, das lernt Hans nimmermehr". Az életbe kikerült jogász utólag nem pótolja azt, amit a tanulás kizárólagos idejének tartott diákidő alatt meg nem tanult. Minden akadály ellenére reá is illik a „Non omnis moriar" büszke szava. Irányitólag hatott birói gyakorlatunkra, — ez az egyik emlékoszlop. De irányitólag hatott szinte minden egyes mai teoretikusunkra. Ezeknek a közvetítésén keresztül kapott képet jogászságunk nagyobb része az ő munkásságáról. Ifjú szivekben élek, — énekelte Ady. Grosschmid is él a mai generátió fejében, — bár megközelítően se elég intensitással. A harmadik emlékoszlop: codifikatori munkássága, amelynek legegyénibb terméke a házassági törvény. Grosschmid fiatalsága egybeesik Ihering professzori működésével. Ennek a kornak jogászai közül Ihering kezdte kitaposni a jognak a társadalommal való összefüggéseit. Ő volt az első szociológus-jogász. Grosschmid ezen értelemben nem volt „korszerű", sőt a mélyen bennülő konzervativizmust szinte tüntetően, való-