Polgári jog, 1928 (4. évfolyam, 1-10. szám)

1928 / 5-6. szám - A bírói gyakorlat megszervezése

122 De ha az emiitett minimumot sikerül is megtalálnom és ahhoz sikerül is a nagykorú, a kiskorú, az átmenetileg abnormális lelkiállapotban lévő mellett az elmebeteg minden egyes jognyilatkozatát is hozzámérve eldöntenem, hogy mikor fűződik valamely nyilatkozathoz jogi hatály és minő, a problémát még mindig csak részben oldottam meg^ mert előttem áll a kérdés másik ága, ismét egy olyan probléma, amely a jogrendszert karakterizáló alaptételek közé tartozik, nevezetesen az, hogy az exakt tételekkel szemben minő koncessziókat vagyunk hajlandók a forgalom biztonságának tenni. Amint az első kérdés alapjában nem az elmebetegek kérdése, éppen ugy nem az ez a második kérdés sem. Ha a jogrendszer az elvi tételek tisztaságának megőrzésében nem akar a forgalom biztonságára figyelemmel lenni, nemcsak az elmebeteg jogügyleteinek absolut semmiségét kell dekretálnia, hanem meg kell tagadnia a nem tulajdonostól való jóhiszemű tulajdonszerzést, el kell ejtenie vagy a telekkönyvi jogszerzés védelmének szabályait, vagy e szabályoknak a korlátait, sőt revízió alá kell vennie a jóhiszemű birtokos jogállását is. A jóhiszemű forgalom biztonságát védő jogszabályok között a magánjog különböző területein lehetnek finom eltérések, de ezeknek ugyanazon alapgondolat különböző esetekre való kiépítéseként kell jelentkezniük. Az ilyen vonatkozású szabályoknak, egy csokorba kötve, harmónius egészet kell alkotniok és nem szabad chaotikus szinvegyüléket mutatniok. Ha a nem tulajdonostól szerzőnek tulajdont adok a Mt. 563. és 565. §-ától eltérve a jóhiszeműség egyedüli feltétele mellett, az elmebeteg jogügylete alapján is jogot kell a másik félnek adnom minden olyan esetben, amikor az elmebetegséget nem ismerte fel, ha viszont a jóhiszeműségen felül amott az ügylet visszterhességét is megkivánom, sőt a tulajdonos birtokvesztésének a szerző előtt nem ismert módjának is jelentőséget tulajdonitok, emiatt is megtehetem, hogv a gondnokság alá helyezett elmebeteg tényei tekintetében a forgalom biztonságának tett koncessziókat restringáljam. Az Országos Jogászgyülés elé kitűzött első kérdés mélyén tehát igen súlyos magánjogi probléma is volt: 1. Mi a minimális személyi kelléke a jognyilatkozat tételének? 2. Minő engedményeket lehet a minimális kellékkel szemben a forgalom biztonsága érdekében tenni? iMég sokáig távol leszünk attól, hogy erre a két kérdésre átfogó, pontos és definitiv várlaszt tudjunk adni, bár néha tudat alatt, néha kifejezetten is ez a két alapkérdés is sokat szerepelt a jogászgyülési vitában. Gyakorlatilag talán nagyon üdvös volt, hogy a kérdés napirendre tűzése az elmebetegügy általános kérdéseinek megvitatására is alkalmat adott, de nem tudok örülni annak, hogy az eredeti előadói indítványban felvetett valóban mély kérdésekről a figyelem a további felszólalások során éppen az elmebetegügy miatt annyira elterelődött, hogy az illusztris előadó