Polgári jog, 1928 (4. évfolyam, 1-10. szám)

1928 / 5-6. szám - A bírói gyakorlat megszervezése

120 erkölcsökbe ütközik, annak létesítésére, fenntartására vonatkozólag a felek valamelyike, söt harmadik személyek által tett Ígéretekből sem jogot, sem kötelezettséget származtatni nem lehet. (így Kúria P. III. 8080/1926.) A Kúria fenti esetben azzal érvel, hogy itt az ágyassági viszony megszüntetéséről van szó. Nézetem szerint ez az érvelés csak i'ormalisztikus. Az eredmény az, hogy felperes az ágyassági viszony folytatása alapján utólagos anyagi előnyökhöz jut, azért van nyugodt megélhetése, mert ágyassági viszonyt folytatott. A döntést anyagilag azonban helyesnek tartom és itt vetődik fel a sokkal fontosabb kérdés, nem kellene-e azt az álláspontot, mely minden az ágyassági viszonnyal kapcsolatos követelést bíróilag nem érvényesíthetőnek tart revideálni? A kétoldalú turpitudo esetén két álláspont küzd egymással. Az egyik szerint ily esetben a bíróság nem avatkozik bele a felek viszonyaiba, mintegy büntetésből megfosztja őket a jogsegélytől; aki kárt szenvedett, vessen magára. A másik enyhébb álláspont szerint ily esetekben a méltányosság szerint kell a jogsegélyt megadni, vagy megtagadni. Az utóbbi álláspont a helyes.*) A kötelmi jogban a vétlen félnek kárelhárítási kötelezettségét fejlesztette ki a joggyakorlat a szerződésszegő fél érdekében. Az államnak is meg kell, hogy legyen ez a kár csökkentésére irányuló kötelezettsége a jó erkölcsökbe ütköző cselekményeket elkövető polgáraival szemben. Az állam nem mondhatja azt: ti erkölcstelenek vagytok, közöttetek döntsön az ököljog. A törvénynek azt kell mondania: az erkölcstelenség megtörtént, nem hagyom ezt jogtalanságokkal tetézni, hanem igyekezem lehetőleg a jogrendet helyreállítani. Gyengék voltatok, de azért én a törvény, nem hagylak el benneteket, nem is csak a ti érdeketekben, hanem a közösség érdekében. Elsősorban a restitutiós követelésekre gondolok. A házasságon kiviili együttélés folytán történt ajándékozás, mint jó erkölcsökbe ütköző, hálátlanság okából meg nem támadható, (így Kúria P. V. 3911/1926.) Ez azt jelenti, hogyha az egyik fél a másik fél ösztöneit számító módon kihasználva, anyagi előnyöket szerez, azokat nála kell hagyni. De lege ferenda bizonyos esetekben az ilyen juttatásokat hálátlanság nélkül is megtámadhatóvá tenném. Itt sokszor a kizsákmányoló ügylet analógiájára akadunk. A szenvedélytől elvakult ember áll sokszor egy másik számító, e szenvedélyt kihasználó féllel szemben. Ez a kihasznált ember saját maga ellen is megvédendő, éppen az erkölcs nevében, habár maga a cselekmény erkölcsileg elítélendő is. Ifj. Dr. Szigeti László. *) V. ö. Dr. Beck Salamonnak több idevágó fejtegetését.